34. napi idézet - Piramisok - Terry Pratchett

"Amikor meghalsz, az első dolog, amit elvesztesz, az életed. A következő az illúzióid."

/Terry Pratchett - Piramisok

33. napi idézet - Meditáció - Szvámi Ráma

"Sok tanuló próbálja összehangolni a mantrát a be és kilégzéssel, nem minden mantrát kell azonban összehangolni a légzésünkkel. Sőt van néhány olyan mantra is, ami a légzés megakadását okozhatja, vagy a tüdő mozgására, így a szívre, és az agyra nézve is ártalmas ritmust hozhat létre a légzésben. Ne próbáljunk tehát minden mantrát összehangolni a légzésünkkel Többek között a Szo-Hamot, az Omot, és az Omkarát szokták összehangolni a légzéssel, de más mantrákat nem szabad. 

   Mantrákat csak tapasztalt, hozzáértő tanító adhat át. Semmi értelme könyvekből kinézett mantrákat használni. Egy adott mantra használatának technikáját közvetlenül a tanító adja át a tanulónak. Csak egy hiteles hagyományban tökéletes képzést kapott tanító értheti meg, miként kell átadni és megfelelően használni egy adott mantrát. (...)

Modern világunkban a mantra-tudományt azért nehéz megérteni, mert oda jutottunk, hogy azt hisszük, csak a szavaknak van igazsága és értéke, a látszólag értelmetlen hangoknak, pedig nincs. A mantrák mélyebb szinten hatnak. Egy mantra inkább a vibráció és a hang minőségével hat, mintsem szó szerinti jelentésével. Az értelem a szavak sajátja, a meditáció célja azonban nem a jelentések elemzése, nem a tudat analitikus részének használata, hanem önmagunknak egy mélyebb szinten való megtapasztalása. A meditáció és a mantrák egész tudománya érdekfeszítő (...).

    Minden hang meghatározott minőséggel rendelkezik. Némelyek megnyugtatnak, mások energiával töltenek fel. Az általunk mantráknak nevezett hangok célja a tudat összpontosításának segítése, hogy a puszta gondolkodásnál mélyebb szintű tapasztalatokra tehessünk szert. Míg sok hagyomány használ mantrákat, a mi hagyományunk arra bíztatja a tanulókat, hogy a szo-ham természetes és egyetemes hangjának használatával kezdjenek meditálni. Alapvető gyakorlatról van szó, melyet a legtöbb tanuló alkalmazhat. A szo-hamot meghatározott módon használjuk. Miközben csendesen ülünk meditációs testhelyzetünkben, csendesítsük le, nyugtassuk meg a légzésünket. Engedjük a légzésünket lelassulni, egyenletesé, és szabályossá válni, majd hagyjuk, hogy a tudatunk gondolatban meghallja a szo-ham hangot. Belégzéskor az első, lágyabb hangot, a szot halljuk, kilégzéskor, pedig a másodikat, ez a ham. Egyszerűen üljünk nyugodtan, és a légzés áramlásának nyugalmát megőrizve hagyjuk, hogy a hang minden egyes lélegzettel megismételje önmagát. (...)"

Idézet forrása: Meditáció - Szvámi Ráma 78. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

32. napi idézet - Akkor majd éjfélt viselek - Terry Pratchett

"...Stefániát a cellaajtó nyikorgása ébresztette. A kislány felült, és körülnézett. Proust asszonyság még mindig aludt, és olyan erőteljesen horkolt, hogy remegett tőle az orra. Helyesbítés: úgy tűnt, mintha Proust asszonyság aludna. Stefánia kedvelte őt a maga tartózkodó módján, de hogy bízott-e benne? Az asszonyság néha mintha szinte... a gondolataiban olvasott volna.

- Nem is olvasok a gondolatokban - mondta Proust asszonyság, miközben megfordult.

- De, Proust asszonyság!

Az idősebb hölgy felült, és szedegetni kezdte a ruhájáról a szalmaszálakat.

- Nem tudok olvasni a gondolatokban - jelentette ki, miközben egy szalmaszálat a padlóra pöckölt. - Csak kifinomult, de nem természetfeletti érzékenységgel rendelkezem, amit pengeélesre csiszoltam, és ezt ne feledje!"

/Idézet forrása: Akkor majd éjfélt viselek - Terry Pratchett 175. oldal.

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

31. napi idézet - A mantra ereje - Pandit Radzsmani Tigunait

"A bölcsek életben tartják a hagyományukban őrzött adott mantrákat. A hagyomány követői által megőrzött mantrák a puskaporhoz hasonlók: egy mester szikrát csihol, és lángra lobbannak. A hagyományhoz nem kapcsolódó mantrák azonban olyanok, mint a nyirkos farönkök: nagy mennyiségű izzó szén szükséges meggyújtásukhoz, és mielőtt lángra kapnak, rettentően füstölnek. Egy mester ismeri az életre keltett mantrák erejét. Elülteti a tanuló szívében, és csak akkor gyújtja meg, ha úgy ítéli, hogy minden körülmény kedvező - még a legjobb gyógyszert is csak a megfelelő mennyiségben szabad bevenni. Amint a nagy tizedik századi jógi, Guru Gorakh Nath mondta:

"Fontos, hogy a tanító nagyon körültekintően válogassa meg a szavait. Azt kell adnia, amit a tanuló elbír. Ha erőszakkal többet ad át, mint amennyit az edény elbír, az szétreped. Ha óvatlanul önti az edénybe, jó része kilöttyen, ez pedig pazarlás. 

A tanítvány megkérdezi: A tartalom nagy, de az edény kicsi.

Mondd, hogyan oldjam meg ezt a problémát, ó mester? 

A mester így felel: Ha a dolgok természetes folyamatban adják, és veszik át, természetes, hogy egyre növekvő érdeklődés bontakozik ki. Amint az érdeklődés vágyakozássá, és szeretetté alakul, az edény is nőni kezd.

Ennek hatására a mester önkéntelenül is annyit helyez el az edényben, amennyi arányban áll annak méretével." /Gorakh Bani, 254-56. vers

A mantra ereje - Pandit Radzsmani Tigunait, A beavatás ereje, Egy életre keltett mantra ereje, 70-71. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

30. napi idézet - Télkovács - Terry Pratchett

"Előrántotta a kardját, és belehunyorított a sötétségbe. Az árnyékok szétváltak, és egy nagyon öreg asszony csoszogott el mellette kopott, rongyos ruhában, nagy kartondobozt vonszolva maga után. Az esetlenül billegett, miközben maga után húzta. A nő rá sem pillantott Rolandra.

A fiú leeresztette a kardot.

- Azt hittem, idelent szörnyetegek lesznek - mondta, miközben az öregasszony eltűnt a sötétségben. 

- Abbiza - vágta rá Rabló Bandi komoran -, azok vannak. Gondolj valami szilárdra, érted?

- Valami szilárdra? 

- Nem viccelek! Gondolj egy szép nagy hegyre, vagy egy kalapácsra! De akárhogyan is, ne kívánj, bánj meg vagy remélj semmit!

Roland becsukta a szemét, majd felnyúlt, hogy megérintse. 

- Még mindig látok! Pedig csukva van a szemem!

- Abbiza! És csukott szemmel még többet fogsz látni. Nézz körül, ha mersz!

Roland csukott szemmel tett pár lépést előre, és körbenézett. Látszólag semmi sem változott. Talán csak valamivel komorabb lett minden. De utána meglátta - valami élénk narancssárgán felvillant, egy vonal a sötétben, ami megjelent, és el is tűnt. 

- Ez meg mi volt? - kérdezte. 

- Nem tuggyuk, minek nevezik magukat. Mi bogliknak híjjuk őket - felelte Bandi.

- Ezek fényvillanások?

- Aj, az messze volt - mondta Bandi. - Ha közelrül is látni akarsz egyet, ott áll melletted...

Roland megpördült.

- Aj, tudod, most elkövettél egy öreg hibát - jegyezte meg Bandi társalgási hangnemben. - Kinyitottad a szemed! 

Roland lehunyta a szemét. A bogli arasznyira állt tőle. A fiú meg se rezzent. Nem kiáltott fel. Tudta, hogy több száz figli figyeli.

  Először arra gondolt: ez egy csontváz. Amikor ismét megvillant, úgy nézett ki, mint egy madár, mint egy nyúlánk madár, például egy kócsag. Utána olyan lett, mint egy pálcikaember, amit egy gyerek rajzolt. Újra és újra felfirkantotta magát a sötétségre vékony, lángoló vonalakkal.

Firkantott magának egy szájat, majd egyetlen pillanatra előrehajolt, és felvillantotta több száz tűhegyes fogát. Utána eltűnt. 

A figlik dünnyögni kezdtek. 

- Abbiza, ügyes voltál - mondta Rabló Bandi. - A szájába meredtél, és nem tágítottál egy lépést se. 

- Rabló úr, én túlságosan féltem ahhoz, hogy elszaladjak - dünnyögte Roland.

Rabló Bandi előrehajolt, amíg a szája egy vonalba nem került a fiú fülével.

- Aj - suttogta -, én ezt pontosan tudom! Nagyon sok emberbül lett már azért hős, mert túlságosan féltek ahhoz, hogy elszalaggyanak! De te nem csináltál be, és az is valami."

/Idézet forrása: Télkovács - Terry Pratchett, 318-319. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

29. napi idézet - Holisztikus egészség egy jógi szemével - Szvámi Ráma

"Az ősi jóga kéziratok kétféle mechanizmust írnak le, amelyek végbemennek az emberi testben: az egyik megtisztítja, a másik táplálja azt. Együtt dolgoznak harmóniában, egymást kiegyensúlyozva. Az egészséges test eléréséhez a jóga kézikönyvek először azokat a rendszereket tárgyalják, amik a test megtisztításához szükségesek: a tüdő, a pórusok, a vesék és a belek. Megfigyelhetjük, ahogy a tüdő ritmikusan dolgozik, a pórusok megfelelően funkcionálnak, a vesék normálisan működnek és a belek rendszer szerint mozognak. Meg kellene értenünk a természetes tisztító, méregtelenítő rendszerünket és megtanulni irányítani, valamint együttműködni vele, mert ha a tisztító rendszer nem működik helyesen, a tápláló rendszer nem tudja megfelelően elvégezni a dolgát, így a test elkezd megbetegedni. Például, belélegezni sem tudunk, amíg ki nem fújtuk a levegőt. Ha a bél nem dolgozna, és nem lökné ki a hulladékot, nem tudnánk élvezni az ételeket. Az ellenállás és a rendellenesség zűrzavart és betegséget okoz a testben, ha pedig a test kényelmetlenül és rosszul érzi magát, az elme is stressz alá kerül, az idegek megfeszülnek. Nem kell magasan képzettnek lenni ahhoz, hogy megértsük a test rendszerének természetét. Ha a beleket kell megmozgatni, nyilvánvaló, hogy a késlekedés nem jó dolog. Ennek ellenére még a nagyon tanult emberek, sőt az orvosok is útjában állnak ennek a tisztítási folyamatnak. Ez nem egészséges. Az egészséges test felépítéséhez ki kell alakítani bizonyos szokásokat, melyek együttműködnek a test természetes folyamataival. Nem szabadna lustának lennünk. Meg kellene tanulnunk szabályozni szokásainkat, valamint megtanulni következetesnek, figyelmesnek és szerénynek lenni.

   Van néhány nagyon egyszerű feladat, ami a test négy kiválasztó rendszerének erősítésére szolgál. Bár a jóga kézikönyvekben leírt minden feladat nagyon fontos, a legfontosabbak mégis azok, amik a tüdők mozgásának szabályozására vonatkoznak. 

   Lényeges megérteni, hogy miért kell gyakorolni ezeket a légzési feladatokat, ugyanis a légzés fontosabb az evésnél. Léteznek olyan jóga könyvek, amik a teljes tartalmat a légzés tudományának szentelnek, hiszen a légzés megfelelő irányítása a jó egészség alapja. A légzés a test és az elme közötti híd. A finom hőmérő, mely feljegyzi a test és az elme állapotát. A lélegzés az élet forrása. Hetekig élhet élelmiszer nélkül, napokat víz nélkül, de csak perceket lélegzés nélkül. A helyes lélegzés a jó egészség kulcsa.

   A modern tudósok csak mostanában kezdik megérteni a lélegzés irányítása és a test pszichológiája közti kapcsolatot. Bizonyított, hogy az egyszerű légzésgyakorlatok által kontrollálhatjuk a szívverést, a bőr hőmérsékletét, az emésztőszerveket és egyéb funkciókat, melyekről eddig úgy vélték, hogy túlmutatnak a tudatos elmén. A jógik azonban már évezredekkel ezelőtt ismerték és fejlesztették ezeket a képességeket. 

   A lélegzés a pránának nevezett energia járműve, be- és kilégzés állandó szerepe pedig olyan, mint két gondnok a városi életben. A kilégzés kitakarítja a használt gázokat, a belégzés az életteli energiát, a pránát biztosítja az atmoszférából. Amennyiben be tudjuk állítani a tüdők mozgását, sok betegségtől védhetjük meg magunkat, sőt érzelmi egyensúlyt is eltudunk érni. A váltott orrlyukat légzést rendkívül hasznosnak találták az idegrendszeri betegségek kezelésében, a mély légzés segít a feszültségek oldásában. Újra elmondom, a mai kutatók mostanában kezdték ezt megerősíteni, de emberek gyógyultak már meg a magas vérnyomás, a migréns fejfájás okozta betegségekből csupán azzal, hogy megtanulták a rekeszizmos légzést és relaxációt. Ezért éppen úgy, ahogy odafigyelünk az étkezésre, oda kellen figyelnünk a légzési szokásainkra is."

/Idézet forrása: Holisztikus egészség egy jógi szemével - Szvámi Ráma, 32-33. oldal 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

28. napi idézet - Égből szőtt kalap - Terry Pratchett

"Ha varázslónak tanult, Ödön, akkor biztos hallott már a tömegmegmaradás elvéről, nem igaz? - kérdezte Stefánia.  

-Úgy értem, tudja, mi történik igazából, amikor az ember békává változtat valakit? 

- Hát, ööö... - kezdte a varázsló.

- Hah! Az csak olyan szófordulat! - csattant fel Zakzak. - Megnézném, amint valakit békává változtat!

- A kívánsága parancs - válaszolta Stefánia, majd meglendítette a varázspálcát. 

Ödön éppen azt kezdte volna magyarázni, hogy:

- Nézze, amikor azt mondtam, hogy a Láthatatlan Egyetemre jártam, azt úgy értettem...

De végül csak annyit mondott, hogy:

- Brekk."

Idézet forrása:  Égből szőtt kalap - Terry Pratchett, 176. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

27. napi idézet - Tantra, az eksztázis ösvénye - Dr. George Feuerstein (Szvámi Ráma nyomán)

"Néhány író úgy állítja be (...), hogy a csakrák pusztán a képzelet szüleményei. Ezt a legtöbb tantrikus szöveg már önmagában megcáfolja, azon tényen felül, miszerint a keleti és a nyugati tisztánlátók egymástól függetlenül ugyanazt a leírást adták ezekről a finomfizikai "szervekről". Ráadásul egy japán mester és kutató, Hiroshi Motoyama képes volt kimutatni a csakrák létezését egy készülék segítségével, ami a test bionergetikai áramlatait méri. 

   Ezzel szemben néhány tantrikus mű a csakrákat a jógikus vizualizáció alkotásainak tekinti. Az egyik ilyen mű a Sankarának tulajdonított Ánanda-laharí. Mindezek ellenére nem lehetetlen e két megközelítési mód kibékíthetlensége, hiszen minél erősebb a csakrákra való összpontosítás, annál energetizáltabb állapotba kerülnek, és így erősebb fényben ragyognak, következtetésképp: jobban láthatóvá válnak a tisztánlátó számára. A tantrikus beavatottak szerint az átlagember esetén a csakrák egy minimális szinten működnek, és ezért a kókadt, becsukódott lótuszhoz hasonlatosak. Jógikus szempontból nézve szinte alig hogy léteznek. A benső munka révén azonban maguktól fokozódik működésük, s mint virágba boruló lótuszok nyílnak ki felfelé, az Abszolút Fény felé (ami valójában mindenütt jelen van). 

   Ráadásul az átlagemberben nem csak hogy alulműködnek, de egymással sincsenek összehangolva. A spirituális gyakorlatok során fokozatosan behangolódnak, mígnem végül tökéletesen együtt rezegnek. Ekkor szólal meg az eksztázisban hallott óm szótag, ami az egész teremtett világegyetemet átrezegteti. Ekkorra, ezzel párhuzamosan a test és az elme tökéletes kiegyensúlyozottsága és összhangja is kialakul. 

   Azt a tényt, hogy a különböző mesterek más számokat adtak meg a csakrákat illetően, nem szabad ellentmondásként értelmeznünk. A csakra-modellek csupán útmutatóul szolgálnak a tantrikus törekvők számára, melyek a vlaóságot illeőten próbálják eligazítani a kutatót önnön benső odisszeájában, mely a soktól az Egy felé tart."

Idézet forrása: Tantra, az eksztázis ösvénye - Dr. George Feuerstein, 190. oldal

- Már nagyon régen vettem ezt a könyvet, olyan 500 forintos áron lehetett a helyi Coopban, ha emlékezetem nem csal. Mindenesetre valahogy rá találtam és azóta néha előkerül. Ami érdekes, hogy a Mandala Veda kiadó gondozásának gerincén ott van a Szvámi Ráma név is a cím mellett. A borítón viszont csak Feuerstein neve szerepel és a könyvben ugyan említésre kerül több mester mellett Szvámi Ráma is, de egy másik tanítóval kezd kiemelten az előszó, Laksmandzsú Szvámival. Ennek elsődlegesen az oka az, hogy a könyv Feuerstein könyve, még ha számos helyről érkező tanítást is kapott. Másod sorban Szvámi Ráma nevét gondolom a szerkesztő és lektor Bakos Attila más könyvekkel való fúzió miatt Szvámi Ráma mellé rendezte. És ez egyáltalán nem baj, az én polcomon is így jól mutat a többi könyv mellett. 

Feuerstein egyébként egy elismert jóga és tantra szakértő, legalább 30 publikáció/könyv kötődik nevéhez. 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

26. fejezet - Csip-csap népek - Terry Pratchett

"Ez az iskola, ugye? Ez a mágikus hely? A világ. Itt. És az ember csak akkor jön rá erre, ha odafigyel. Tudták, hogy a mandók szerint ez a mennyország? Csak nem figyelünk oda eléggé. A boszorkányságot nem lehet megtanítani. Legalábbis hagyományos módon. Az egész arról szól, hogy az ember hogyan...önmaga, azt hiszem.

- Szépen megfogalmaztad - felelte Wiharvész úrhölgy. - Okos vagy. De a mágia is létezik. Azt is felszeded majd. Ahhoz nem kell túl sok intelligencia, különben a varázslók nem lennének rá képesek..."

/Idézet forrása: Csip-csap népek - Terry Pratchett 287. oldal

"...Meg kell találnom a módját, hogy lezárjam a kaput - súgta az Első Érzéke, vagy talán a Huszadik Érzéke. A feje tele volt gondolatokkal.

Stefániának sikerült egy kicsit odébb sétálnia, majd a térdét átölelve leült. Képzeld csak el, milyen lenne, ha így maradnál, gondolta. Füldugót kellene viselned, az orrodat is be kéne dugaszolnod, és egy nagy, fekete csuklyát hordanod, de még úgy is túl sokat látnál és hallanál...

Lehunyta a szemét, majd ismét lehunyta a szemét. 

Érezte, ahogy az egész elszivárog belőle. Tényleg olyan volt, mint álomba merülni, mint lecsusszanni abból a furcsa, végletes ébrenlétből az egyszerű, megszokott, mindennapi... nos, ébrenlétbe. Olyan érzés volt, mintha minden elmosódott és eltompult volna. 

Mi mindig így érezzük magunkat - gondolta Stefánia. Alva járunk egész életünkben, mert hogy is tudnánk életben maradni, ha mindig ennyire ébren lennénk?"

/Idézet forrása: Csip-csap népek - Terry Pratchett 277. oldal

- Nehezemre esett csak egy dolgot kiragadni. Sajogi Stefánia történetei talán tényleg a fiatalabb korosztályt igyekeztek megcélozni, de mivel Pratchettről van szó, akad azokban is jó pár súlyos elem. Mivel ez nem egy könyvelemző blog - és feleslegesnek is tartom sok szempontból - ezekre külön nem térek ki, de mindenkit buzdítok arra, hogy ne higgyen nekem, olvassa el maga! 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

25. napi idézet - Ég a Szívben - Bakos Attila

 "...A fizikai test (Saríra) a kerék, mely a küllői (négy) révén mozog. A kerékagy (Átman) bennünk van, míg a külső kerék (Ahamkára) odakint. Valaminek össze kell kapcsolnia, mert a kerék küllők (Manasz) híján nem fog mozogni. Az anyagi vagy külső világban nem a lelkünk (az önvaló=kerékagy), mozgat minket hanem a tudat (Manasz) (a küllőknek megfeleltethetően) különféle funkciói mozgatnak. A bennünk levő központi kerékagy a valóság (Átman). Ám ahhoz, hogy megismerjük minden tudati és gondolati mozgásunk belső okát, először meg kell ismernünk a mozgásra késztető tudatfunkciók természetét, vagyis személyiségünk hármas jelegét. Azt, ami mozog (Ahamkára), azt, aminek révén mozog (Manasz) és azt az okot, ami a mozgást létrehozza (Átman). Ezen a módon érthetjük meg önmagunkat. A belső kerékagy (Átman) természetéről nem alkothatunk képet a tudatunkkal, mert az az időtől, a tértől és a karmától függ. A természet változik, a formák változnak, még a formák neve is változik, a valódi önvaló azonban sohasem változik meg. Ha a valódi önvaló megváltozna, akkor az élet lényege változna meg, s így az élet összeomlana. A felszíni vagy átmeneti én kialakulása, a lélekvándorlás egyfajta - Egó-hízlalás! De, miként szabadulhatunk meg ettől az egótól? Megpróbálhatjuk erőszakosan leválasztani magunkról, netán elfelejteni, ez azonban nem lehetséges. Ehelyett egónk megtisztítását vagy nevelését kell megtanulnunk, ez a jóga útja. Ha az egó ráébred a valóságra, mert megneveltük - így már hasznunkra van. Nem hardver, hanem szoftver-változtatás kell - a jóga a helyes program! Ha az egó nem marad tudatában a valóságnak akkor haszontalan, ártalmas, vagy egyenesen akadályt jelent."

Az idézet forrása: Bakos Attila, Ég a Szívben c. könyvéből, 272.-273 oldal

-Az informatikai hasonlat tetszett itt külön nagyon. Lényünk leírását sok helyen olvashatjuk ilyen módon, Bakos indiai könyvei kifejezetten bővelkednek benne. Azt veszem észre, hogy lényeges dolgokat hagytam ki, ahogy más ilyen idézeteknél is, de az egész könyvet bemásolni mégsem fogom... :D 

A könyvet egyben sajnos nem olvastam szerintem, csak szemezgettem belőle. Még 2014-ben dedikálta az író Miskolcon. 

A könyv megtalálható a Danvatara oldalán -> https://www.danvantara.hu 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

 

24. napi idézet - Fantasztikus ​Maurícius és az ő tanult rágcsálói - Terry Pratchett

"A jó terv nem az, amelyikben valaki győz, hanem amelyikben senki nem gondolja úgy, hogy veszített."

Idézet forrása: Fantasztikus ​Maurícius és az ő tanult rágcsálói - Terry Pratchett, 232. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

23. napi idézet - Kőtörő fű - Bakos Attila

"A magyar vallásos törekvések kétfélék, az egyik a makrokozmosz törvényeinek megértése és követése, itt a Földön. Ennek eszközei a szakrális rítusok, a világteremtő külső tűz, a Nap és a Tűz (Ágni) imádata. A keletkezés és a pusztulás pulzálása a rítusokban. 

A második törekvés, az ember helyzetének megértése, kiszabadítása a test, a halál és a szenvedés fogságából. Ennek eszközei a belső tűz, a lélek erejének sámáni felizzítása, ennek az erőnek a gerinc vezetéken történő fejbe áramoltatása, a káprázat elérése. Testből indítva, a nemi polaritást eszközül választó folyamat neve a tantra, ha a tudatból indítva, az út az elme és az érzékek szabályozásán keresztül vezet, akkor a módszer neve, jóga, azaz jó-iga. 

Az ember azért fontos, mert ő a lelki és az anyagi világ eleven találkozása. Kezdetben a brahmanák a karma-kandát, a kozmoszt, a teremtést modellező rítusokat tartották legtöbbre. Később ezt megelőzte fontosságában a gjána-kanda, a tudatos, s egyben személyes metafizikai észlelés. Az önvaló (szellemi vagy halhatatlan lélek) megértése tehát, magának a Brahmannak a megértése, s ezért mindennél fontosabb. Az isteni eredetű Lélek fontosabb, mint az anyagi Teremtés, mert minőségileg nem különbözik Istentől, tehát bizonyos fokig ő is teremtő. Az ősi Tűz-mágia metafizikai vagy sámánikus lényege, hogy a vezeklés tüze elindul a gerincoszlop mentén és felhevíti a fejet (káprázat), mely által a vezeklő megvilágosodott látnokká válik. Módszerei a szüzességi fogadalom, a kitartó böjtölés és a pancságni technika, valamint a misztikus légző technika, a pranajáma. Zarathusztra tűztisztelő mágiájában a szakrális szertartás (jaszna) segítségével érhető el a "maga" (magar-magus) állapot. Ez végül tisztaságot (csiszti), megvilágosodást eredményez. Ezt a haoma áldozati szertartással érték el, ennek során sámánikus tudatmódosító szereket is alkalmaztak. 

Zarathusztrát 77 éves korában farkasnak öltözött gyilkosok megölték. (...) Ez a turáni tűztisztelő hunokra utal, hiszen az ő totem-állatuk volt a farkas. Ezek a hunok nem hajlottak Zarathusztra vallási reformjaira, ezért megölték őt. 

(...) Innen, tehát Zarathusztrától vették át a héberek a Jahve vagy a Jehova nevet, mely ugyanezt jelenti. Fontos kiemelni, hogy a zsidó vallás valójában az egyiptomi, mezopotámiai, iráni és óind magyar népek vallásaiból, a zsidó nemzeti érdekeknek megfelelően újrafogalmazott hitrendszer."

Idézet forrása: Kőtörő fű - Bakos Attila 224. oldal

A könyv megtalálható a Danvatara oldalán -> https://www.danvantara.hu

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

22. napi idézet - Bűbájos bajok - Terry Pratchett

"Életbevágó emlékezni arra, hogy ki vagy valójában. Ez nagyon fontos. Egyáltalán nem jó ötlet más emberekre vagy dolgokra számítani, hogy majd ők megteszik ezt helyetted, tudod. Mindig eltévesztik."

"A történelem fürdőkádjában bajosabb kézben tartani az igazságot, mint a szappant, s még annál is sokkalta nehezebb megtalálni."

"Az ihlet kicsiny részecskéi folyamatosan záporoznak a világegyetemben, úgy terjedve keresztül a legsűrűbb anyagon is, mint ahogy a neutrínó halad át egy vattacukor szénakazalon, s legtöbbjük nem ér célba. Sőt, ami még rosszabb, a kellő cerebrális célpontba érkező többség a téves agyat találja el."

"Az igazán jelentős fölfedezések többségét egyetlen röpke pillanat ihletének köszönhetjük. Persze, egy csomó fárasztó, aprólékos, előkészítő munka szükségeltetik először, de ami aztán eldönti a dolgot, az, mondjuk, egy hulló alma vagy gőzölgő teaforraló vagy a kád szélén kicsorduló víz látványa. Valami bekattan a megfigyelő agyában, s aztán minden a helyére kerül."

Idézetek forrása: Terry Pratchett, Bűbájos bajok

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

21. napi idézet - Magyarország harmadik szemmel - Bakos Attila

"Létezik egy nagyon erős tradíció Indiában, kifejezetten ismert néhány emelkedett természetfeletti (metafizikus) elbeszélés szóban és írásban az ősi szentírásokban, arról, hogy a bölcs Keleti emberek, akik előkészítették a gyermek Jézus útját Betlehemben, ténylegesen a Pártus-hun befolyású Nyugat-India nagy bölcsei voltak. Eszerint nem csupán indiai mesterek látogatták meg Jézust, de ő viszonozta is látogatásukat. Jézus életének megmagyarázhatatlan évei alatt - a Szentírás csöndben marad róla megközelítően tizennégy éves korától harmincig - Indiába utazott, valószínűleg a jól megszokott kereskedelmi útvonalon, ami összekötötte a Földközi-tenger térségét Kínával és Indiával. Az ő saját Isten-megvalósítása, újjáéledt és megerősödött a mesterek gyülekezetében és India szellemi környezetében, biztosítva az egyetemes igazság filozófiai hátterét, melyből képes volt egyszerűen prédikálni. (...)

Az indiai ashramokban, s a tibeti kolostorok rejtekében felbecsülhetetlen értékű sásztrák, korabeli feljegyzések hevernek. Ezek tudósítanak a Júdeából érkezett Szent Isszáról - akiben az egyetemes lélek nyilvánult meg -, és aki tizennégy éves korától huszonnyolc éves koráig Indiában volt. A Himalája régióinak szádhui szentjei, és bölcs panditjai között, aki mindenfelé prédikálta üzenetét, s aki aztán visszatért tanítani szülőföldjére, ahol aljasul bántak vele, végül elítélték és kivégezték. Csakhogy időrendben elbeszélve ezekben az ősi szentírásokban, nem más történt, mint Jézus életének ismeretlen évei lettek publikálva. Gondviselésszerűen, ezeket az ősi feljegyzéseket felfedezte és lemásolta (a Himisz Kolostorban Tibetben) egy orosz utazó, Nicolas Notovich. Később saját jegyzeteivel kiegészítve kiadta 1894-ben a The Unknown Life os Jesus Christ címmel. 

(...) Az Avatárok saját bölcsességgel felruházottan jönnek. Jézusnak saját készlete volt az isteni megvalósításból, pusztán egyedülálló misszióját akarta megvalósításához igazítani indiai tartózkodása alatt a védikus panditok, a buddhista szerzetek és főként a jóga nagy mesterei között."

Idézet forrása: Bakos Attila - Magyarország harmadik szemmel 197. oldal

"A modern kereszténységnek szembe kell néznie azzal a lehetőséggel, hogy bármikor felfedezhetik Jézusról a történelmi igazságot." /Albert Schweitzer

A könyv megtalálható a Danvatara oldalán -> https://www.danvantara.hu 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

20. napi idézet - Carpe Jugulum - Terry Pratchett

"Ha az emberek komoly bajba kerülnek, akkor elmennek egy boszorkányhoz. Néha természetesen azért, hogy megkérjék, most már hagyja abba."

Idézet forrása: Terry Pratchett - Carpe Jugulum

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

Hát ez kész... klasszik Pratchett. Nem kell ragozni miért imádom :D Annyira tömör, velős és fanyarul humoros, hogy az már HALÁLI. 

19. napi idézet - A Duna evangéliuma - Bakos Attila

"A tudósok azt találták, hogy mikor egy pozitív töltésű proton (anyag) és egy negatív töltéssel rendelkező elektron (antianyag), egymásnak ütközik, a részecskék energiává váltak (hullám minták), aztán újra visszaalakultak anyaggá. Az energia és az anyag eszerint tehát egymással felcserélhető. Az anyag és energia ezen felcserélhetőségét az einsteini E = mc2 képlet képviseli. Einstein ezt a teóriát (kísérletezés nélkül) elméletben fejlesztette ki. Így tehát még a legszilárdabbnak tűnő tárgy is valójában mozgásban levő energia, az eltérés csak a vibráció mértékében mutatkozik. 

Továbbá azt látnánk, mintha az anyag a semmiből jönne elő, és aztán visszamenne a semmibe. Minthogy minden anyag ugyanazokból az összetevőkből áll össze, a világon látható különböző tárgyak csupán ugyanannak a materiális szubsztanciának különböző kombinációi, ez az, amit illúzió alatt, vagy látszólagos sokféleség alatt értünk. 

Az "új fizika" azt mondja, hogy az anyag nem más, mint energia (Brahman). Az energiahullámok részecskék, és a részecskék hullámok is. Mindkettő energia, csak különböző formájú. Az atomok (energia) együtt molekulákat alkotnak, a molekulák pedig tárgyakat. Ha az anyag a valóságban energia, akkor mi tartja azt össze, és mi okozza, hogy különböző fizikai tárgyaknak tűnnek? Az "anyagot"/energiát a tudatosság tartja össze. A tudatosság az univerzumban megtalálható minden dolog alapvető ereje. Az anyag nem létezhet tudatosság nélkül, ezt a jógában reinkarnációnak, lélek vagy sokkal inkább tudatvándorlásnak, szubjektív evolúciónak nevezzük. Lényege, hogy a tudatosodás mértéke dönti el a test durva vagy éppen fölfinomodott állapotát, ahogy a tudat a fény felé halad úgy alakulnak ki a lelki-szellemi üdvözülést elősegítő fejlettebb fizikai formák, a csakra-tannal is összefüggő lelki szintek. Az, hogy egy értelmi dolog megvalósulását szintnek nevezzük magyarul, szintén az asztrális tudati frekvenciákról való ősi magyar tudatosságunkra utal. A tudatosság az, ami formát ad az anyagi testnek, és amely észleli annak létezését, mert az anyag csupán a tudatos megfigyelő által kivetített illúzió, ahol az észlelő az érzékeléshez érzékszerveket használ, és az elméjét, mely értelmezi az észlelteket. Az ősi nem csupán evilágból származó magyar szakralitás, a belőle származó egyiptomi-sumér mágia és az előbbiek szerves továbbfejlődéséből létrejött óind jóga évezredekkel e modern fizika előtt tudta ezt, megtudta és kijelentette, hogy ez az erő mentális fegyelem révén kontrollálható, sőt még további kérdéseket vetett fel, s azóta meg is válaszolta őket. Ezek a kérdések így hangzanak: Mindez Kinek az energiája, Kinek a természete, s miként lehet kapcsolatba lépni Vele? A "Teremtett" univerzum csak egy látszólagos építmény az olyan fejlődési stádiumban veszteglő generáció számára, melyben az emberi tapasztalat is megfogant."

Idézet forrása: Bakos Attila, a Duna evangéliuma 493-494. oldal

A könyv megtalálható a Danvatara oldalán -> https://www.danvantara.hu

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

18. napi idézet - Maszkabál - Terry Pratchett

"...a mágia soha nem olyan egyszerű, mint amilyennek az emberek hiszik. Muszáj engedelmeskednie bizonyos egyetemes törvényeknek. És ezek egyike az, hogy bármilyen nehéz is megtenni valamit, amint egyszer sikerült, sokkal könnyebbé válik, ezért újból és újból meg fog történni. Előfordul, hogy egy hatalmas hegyet erős férfiak csak évszázadok kudarcba fulladt kísérletei után tudnak meghódítani, de pár évtizeddel később nagymamik andalognak majd fel rá teázni, később pedig visszamennek megkeresni a szemüvegüket."

/Idézet forrása: Terry Pratchett - Maszkabál 95. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

17. napi idézet - A köztes lét titka - Pandit Radzsmani Tigunait Ph.D

"A mennybe vagy a pokolba történő utazásunk során karmáink az egyedüli "közlekedési eszközök", amelyeket igénybe vehetünk, és ha ismerjük a karmáinkat, megjósolhatjuk, hogy hová kerülünk. A gond csak az, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló korlátozott tudattal és intellektussal képtelenek vagyunk felmérni karmáink összetettségét. De (...) még a képzett jógik is megrendülhetnek a tudatmezőjükben lerakódott végtelen számú szamszkára láttán. A jógikus szövegek azt mondják, hogy a mindenható Isteni Létező kivételével senki sem ismerheti meg az összes szamszkárát. 

A halál időpontjában a karma erői szabályozzák a prána áramlását. Ez határozza meg, hogy konkrétan melyik kapun keresztül távozik a pránikus erő, az pedig a halál utáni utazást szablya meg. Az írások azt mondják, ha megfigyeljük a prána mozgását, és hogy pontosan mikor hagyja el a testet, bizonyos jóslatokba bocsátkozhatunk a testtől elvált lélek úti céljával kapcsolatban. (...)

Egy híres jógikus szöveg, a Szaundarjalahari szerint a két legalsó csakra - muladhara, és a szvadhisthana - külön-külön a vaksötétség, és a sötétség világához kapcsolódik. Egy, a karma kötelékéből meg nem szabadult lélek pránája e két csakra egyikén át hagyja el a testet, és a sötétség világába kerül. Akik a manipúra csakrán (a köldökközpont) keresztül hagyják el testüket, a ragyogó lényeg világába (déva loka) kerülnek, és a mennyei gyönyörök kiélvezése után megint újjászületnek. 

Akik a manipúra csakra feletti csakrák bármelyikén át hagyják el testüket, azok illúzióktól mentesen (beleértve a menny és pokol illúzióját is), és csak akkor születnek újjá, ha akarnak. Nádik százai futnak össze az anáhata csakrában (a szívközpontban). Legtöbbünkben ezek összegabalyodnak, összecsomósodnak, de a meditáció, az elmélkedés, az imádság, az önzetlen szolgálat, a jótettek, a szentek áldásai, és Isten kegyelme segítségével kibogozhatóak. Ha ez sikerült, akkor az energia az összes nádin keresztül szabadon áramlik a szívközpontban, és a halál időpontjában a prána e csakrán keresztül lép ki. A pránát követő tudatosság is ugyan azon a kapun lép ki, és éri el az Isteni világát, mely felülmúlja mind a mennyet, mind a poklot. (Katha Upanisád 2:3: 14-18).""

Idézet forrása: A köztes lét titka - Pandit Radzsmani Tigunait Ph.D, 114. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

16. napi idézet - Hölgyek és urak - Terry Pratchett

"- A kis csendes, kövér lánynak van némi természetadta tehetsége - válaszolta Ogg Nagyi. - Megéreztem. A többit csak az izgalom miatt érdekli a dolog, úgy vélem. Boszorkányosdit játszanak. Tudod, varázsgömbökkel és kártyákkal, fekete, ujj nélküli csipkekesztyűben piszkálják az okkult dolgokat. 

- Nem helyeslem, ha az okkult dolgokat piszkálja bárki is! - szögezte le Anyó. - Amint belepiszkál az ember az ilyesmibe, rögtön elkezd hinni a szellemekben, és amint szellemekben kezd hinni, rögtön jönnek a démonok is, és még mielőtt a fejéhez kaphatna, már az istenekben is hisz. Na, és akkor kezdődik a baj.

- De ezek mind léteznek - jegyezte meg Ogg Nagyi.

- Attól még nem kéne hinni is bennük. Az csak felbátorítja őket. 

Wiharvész Anyó sétatempóra lassított. 

- És mi a véleményed róla? - kérdezte. 

- Pontosan melyik része érdekel?

- Érezted az erőt?

- Ó, hogyne. Libabőrös lettem tőle.

- Valakitől kapta, és tudom is, hogy kitől. Egy gyereklány, akinek tele a feje bolondsággal, amiket a könyvekből vett, hirtelen hatalmat kap, és fogalma sincs, mihez kezdjen vele. Kártyák! Gyertyák! Ez nem bűbáj, ez csak társasjáték. Piszkálja az okkult dolgokat. Feketék voltak a körmei, láttad?

- Hát az enyimek sem olyan tiszták...

- Úgy értem, feketére festette őket.

- Amikor fiatal voltam, vörösre festettem a lábkörmöm... - szólt Nagyi múltba révedő hangon.

- A lábköröm, az más. És a vörös is. És egyébként is - mondta Anyó -, te azért csináltad, hogy vonzónak tűnjél. 

- És működött.

- Hahh! 

(...)"

Idézet forrása: Hölgyek és urak - Terry Pratchett, 87. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

15. napi idézet - Mirdad Könyve - Mikhail Naimy

"A világ, nem ismervén titeket, nem képes befogadni benneteket. Ezért fog vicsorítani rátok. De ti, ismervén a világot, befogadhatjátok azt. Jósággal kell lecsendesítenetek dühét, és szerető belátással kell elárasztanotok gyalázkodását. És a belátás nyomán felvirrad majd a hajnal."

Idézet forrása: Mikhail Naimy - Mirdad könyve, 63. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

14. napi idézet - Vége a mesének - Terry Pratchett

A Skorpió útja szerint úgy kell győzni, hogy az összes csatát elveszíti az ember az utolsón kívül. Saját maga ellen kell fordítani az ellenség erejét. 

- Mi, azt kell elérni, hogy megüsse magát vagy ilyesmi? - kérdezte Nagyi. - Ez elég ütődöttnek hangzik.

Magrat csúnyán nézett rá.

- És mit tudsz te erről? - kérdezte rá nem jellemző élességgel.

- Micsoda?

- Hát, nekem elegem van! - Jelentette ki Magrat. - Én legalább teszek egy kis erőfeszítést, hogy új dolgokat tanuljak! Nem csak rémisztgetem az embereket és mogorváskodom folyamatosan!

Nagyi kivette a szájából a pipát.

- Én nem is vagyok mogorva - felelte szelíden.

- Nem rólad beszéltem!

- Hát, Eszmé mindig is rossz természetű volt - magyarázta Nagyi. - Neki ez a természetes.

- És szinte soha nem használ valódi mágiát. Mi haszna van a boszorkányságnak, ha az ember nem varázsol? Miért nem segít vele az embernek?

Nagyi rásandított a pipafüstön át.

- Gondolom azért, mert tudja, hogy milyen jó lenne benne - felelte. - Mindegy, én már régóta ismerem Eszmét. Sőt, az egész családját. Az összes Wiharvész ért a mágiához, még a férfiak is. A vérükben van a varázslás. Mint valami átok. Szóval... ő úgy gondolja, az embereknek nem lehet mágiával segíteni. Abból nem sül ki jó. És ez szentül igaz. 

- Akkor mire jó...?

Nagyi megkocogtatta a pipáját egy gyufával. 

- Dereng, mintha átment volna, hogy kisegítsen, amikor az a járvány támadta meg a faludat - jegyezte meg. - Éjjel-nappal dolgozott, úgy emlékszem. Soha nem hallottam olyat, hogy ne látott volna el beteget, akinek szüksége volt rá, még akkor sem, ha nagyon, tudod, gennyes volt. És amikor az a nagy, vén troll, amelyik a Törött Hegy alatt lakik, lejött segítségért, mert a felsége lebetegedett, és mindenki kövekkel dobálta, emlékszem, Eszmé ment vele vissza és segített a szülésnél. Hah... és amikor a vén Szögesdrót egy követ dobott Eszmére, nem sokkal később a pajtáit rejtélyes módon laposra taposták éjszaka. Ő mindig azt mondta, nem segíthet embereken a mágiájával, de a verejtékével igen. Úgy értette, azzal, hogy tényleg csinál valamit. 

- Nem azt mondom, hogy a lelke mélyén nem jó ember... - kezdte Magrat. 

- Hahh! Én igen. Nagyon messzire kellene menni, ha olyasvalakit akar találni az ember, aki a lelke mélyén rosszabb ember Eszménél - felelte Ogg Nagyi -, és ezt én mondom. Ő pontosan tudja, hogy kicsoda. Ő jónak született, és ez nagyon nem tetszik neki. 

Kiverte a pipáját a korláton, és visszafordult a szalon felé.

- Amit meg kell értened Eszmével kapcsolatban, leányom - mondta -, az az, hogy neki éppen annyira van szihológiája, mint nagy eggója. Átkozottul örülök, hogy nekem nincs ilyenem. 

Idézet forrása: Vége a mesének - Terry Pratchett 130. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

13. napi idézet (+) - Vészbanyák - Terry Pratchett

- Micsoda? - kérdezte az őr. 

- Mondom - felelte Magrat. - A SZÉPSÉGES ALMÁIMAT JÖTTEM ELADNI. Nem figyelt?

- Valami vásár van? - Az őr rendkívül ideges volt, mióta a társát elvitték az ispotályba. Nem azért választotta ezt az állást, hogy ilyesmivel kelljen foglalkoznia. Hirtelen rádöbbent valamire.

- Maga nem boszorkány, ugye? - kérdezte zavartan a lándzsájával. 

- Hát persze, hogy nem. Úgy nézek én ki?

A katona rápillantott a nő okkult csüngőire, szegett köpenyére, reszkető kezére és az arcára.

Az arca különösen aggasztó volt. Magrat rengeteg púdert bevetett, hogy sápadttá és érdekessé tegye a vonásait. Ez a nagyvonalúan alkalmazott szempillafestékkel együtt olyan benyomást keltett az őrben, mintha két legyet nézne, akik belezuhantak egy cukortartóba. Azon kapta az ujjait, hogy egy jelet akarnak vetni a szemfestékkel verés ellen. 

- Értem - mondta bizonytalanul. Az agya a helyzet megoldásán zakatolt. Ez a nő egy boszorkány. Az utóbbi időben rengeteget pletykáltak a boszorkányokról, akik rosszat tesznek az ember egészségének. Neki azt mondták, ne engedje be a boszorkányokat, de az almaárusokról senki nem mondott egy szót sem. Az almaárusok nem okoznak gondot. A boszorkányok okoznak. Ez a nő azt mondta, hogy ő almaárus, és ő nem volt hajlandó kétségbe vonni egy boszorkány szavát.

Az ésszerű gondolatmenettel megtámogatottan elégedetten félreállt oldalra, és nagyvonalúan intett. 

- Lépjen be, almaárus! - mondta.

- Köszönöm - felelte Magrat kedvesen. - Kér egy almát? 

- Nem, köszönöm. Még azt sem ettem meg, amit a másik boszorkánytól kaptam. - A katona az ég felé pillantott. 

- Nem boszorkánytól! Nem boszorkánytól. Egy almaárustól. Ő már csak tudja. 

- Ez mennyivel korábban volt?

- Alig pár perce...

Idézet forrása: Vészbanyák. 154. old. Terry Pratchett

Roppant érdekes, valamiért úgy éreztem ma legyen 2 idézet is és újra előjött ez még Pratchettől. 

13. napi idézet - Śrīmad-Bhāgavatam

 "Az Úr transzcendentális formája kielégíti az elme vágyát, s egyszerre eltörli minden kétségét. E formát szem elől tévesztve hirtelen felálltam, oly zaklatottan, ahogyan csak az szokott, aki elveszíti azt, amire vágyott.

Arra vágytam, hogy újra megpillanthassam az Úr e transzcendentális formáját, ám annak ellenére, hogy megpróbáltam a szívre összpontosítani figyelmemet, hogy alakja újra feltűnjön, nem láttam többé, s így elégedetlenségemben elöntött a bánat. 

Az Istenség Személyisége, aki felülmúl minden anyagi leírást, látta próbálkozásaimat azon az elhagyatott helyen, s komolyan, kedves szavakkal szólt hozzám, hogy enyhítse bánatomat. 

Óh, Nárada [Szólt az Úr.] Sajnálom, de ebben az életben nem láthatsz többé. Azok, akik nem tökéletesek a szolgálatban és nem mentesek teljes mértékben anyagi szennyezettségtől, nem láthatnak meg könnyen Engem.

... Az Irántam érzett odaadásban elmélyedt értelemnek semmi sem jelenthet akadályt. Kegyelemből emlékezeted töretlen marad még a teremtés és a megsemmisülés idején is.

Ekkor hangként megszemélyesült, szem számára láthatatlan, ám legcsodálatosabb legfelsőbb tekintély elhallgatott. Hálásan, fejemet lehajtva hódolatomat ajánlottam Neki.

Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, alázatosan és irigységtől mentesen. 

Így aztán, óh, Vysadeva Brahmana, idővel én, aki tökéletesen, elmélyülten Krsnára gondoltam, s ezért mentes voltam minden ragaszkodástól, minden anyagi szennyezettségtől tökéletesen megszabadulva úgy találkoztam a halállal, mint ahogyan a villám és a fény jelenik meg egyazon időben. 

Miután transzcendentális testet kaptam, amely alkalmas arra, hogy az Istenség Személyiségének társa legyen, feladtam öt anyagi elem alkotta anyagi testemet, így tetteim minden gyümölcse [karmám] megszűnt.

A korszak végén, amikor az Istenség Személyisége, az Úr Narayana lefeküdt a pusztítás vízére, Brahma kezdett Bele hatolni minden teremtő elemmel együtt, s én is Bele hatoltam légzésén keresztül. 

Négymilliárd-háromszázmillió napév elteltével, amikor Brahma felébredt, hogy újra teremtsen az Úr akaratából a rsik - köztük Marici, Angira, Atri és mások - mind megteremtődtek az Úr transzcendentális testéből, s velük együtt én is megjelentem. 

A mindenható Visnu kegyéből azóta szabadon vándorlok mindenfelé, mind a transzcendentális világban, mind az anyagi világ három részében. Mindez azért van, mert szilárd vagyok az Úr töretlen odaadó szolgálatában."

Idézet forrása: Śrīmad-Bhāgavatam 248. old

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

12. napi idézet - Sánta Őz, a sziú indián sámán - Richard Erdoes

"Most hát egészen magamra maradtam, itt a hegytetőn, négy teljes napra és négy éjszakára, étel-ital nélkül, amíg csak a sámán vissza nem jön értem. (...) A pipán kívül egy tökhéjból készült csörgőt is kaptam a sámántól. Negyven apró húscafat volt benne, nagyanyám vagdosta ki a karjából, borotvával. Láttam, ahogyan csinálta. Vállától a könyökéig csordogált a vér, óvatosan egy zsebkendőre rakosgatta le a bőrdarabkákat, vigyázott, nehogy egy is elvesszen belőlük. Az antropológusok esze megállt volna. Képzeld el, egy ilyen ősi szertartás, kőkés helyett borotvával! Nekem nem számított. Valaki, akit szeretek, szenved, saját magából, saját testéből áldoz fel egy részt, hogy nekem imádkozni segítsen, hogy bátorrá tegyen. Hogyan is félhetnék, amikor ennyien -élők és holtak- segítenek? (...)

Velem volt a vén Mellkas és három másik sámán is. Háttal a falnak szorulva igyekeztem távolabb húzódni a kunyhó közepén vörösen izzó kövektől. Amint Mellkas vizet locsolt rájuk, a felsistergő fehér gőz beburkolt, tele lett vele a tüdőm. Azt hittem, megöl a forróság, leégeti a szemhéjamat! Ekkor a gőzsistergés közepette egyszer csak meghallottam, hogy Mellkas énekel. Akkor mégsem lehet olyan a nagy baj. Nem kiáltottam fel: "Minden rokonom!" - akkor ugyanis Mellkasnak ki kellett volna nyitnia a kunyhó zárólapját, hogy hideg levegő jöhessen be - és erre büszke voltam. Hallottam, ahogyan a vén sámán értem imádkozik: - Ó, szent sziklák, fogadjuk fehér leheleteteket, a gőzt. Az élet lehete ez. Engedjétek, hogy ez az ifjú magába szívja. Tegyétek őt erőssé! (...) 

A hegy a látomásveremmel mindenek fölött volt. Lenéztem még a csillagokra is, és a hold ott volt, közvetlenül balra tőlem. Úgy látszott, hogy a föld és a csillagok alattam mozognak. Egy hang azt mondta: 

- Te itt most feláldozod magad, hogy sámán lehess. Ha eljön az ideje, sámán leszel. Más sámánokat fogsz tanítani. Mi vagyunk a madáremberek, a szárnyas lények, a sasok és a baglyok. Nemzet vagyunk, és te a testvérünk leszel. Soha nem fogsz megölni vagy bántani egyet sem közülünk. Mindig megértesz majd bennünket, ahányszor csak följössz ide a hegyre, hogy látomást keress. Megtanulod, amit a füvekről és gyökerekről tudni kell, és gyógyítani fogod az embereket. Semmit sem fogsz kérni tőlük cserébe. Az ember élete rövid. A tiédet tedd tartalmassá. Éreztem, hogy a hangok jót akarnak, és lassan elcsitult bennem a félelem. Időérzékem teljesen megszűnt. Nem tudtam, nappal van-e vagy éjszaka. Aludtam, mégis roppant éber voltam. Aztán megláttam egy alakot magam előtt. A sötétből és a verembe szivárgó, gomolygó ködből bontakozott ki. Láttam, hogy dédapám az, a mnígówózsúk agg főnöke, Táhcsá Húsdé, Sánta Őz, akit angolul Lame Deernek hívtak. Melléből, ott, ahol egy fehér katona golyója eltalálta, vér szivárgott. Megértettem: dédapám azt kívánja, hogy az ő nevét viseljem. Kívánsága kimondhatatlan örömmel töltöttel. 

Mi sziúk úgy tartjuk, hogy valahol belül van bennünk valami, ami igazgat bennünket, valami vagy valaki, mert szinte olyan, mintha egy másik személy lenne. Nághí-nak hívjuk—mások tán léleknek, szellemnek vagy az ember lényegének nevezik. Se látni, se tapintani, se ízlelni nem lehet, de akkor, ott a hegyen — csak akkor, egyetlenegyszer - tudtam, hogy ott van bennem. Aztán éreztem, hogy eláraszt az erő. Képtelen vagyok leírni, hogyan, de teljesen kitöltött. Most már biztosan tudtam, hogy wícsásá wákhá, szentember leszek. Megint sírni kezdtem, de most a boldogságtól."

Idézet forrása: John (Fire) Lame Deer and Richard Erdoes - Lame Deer, seeker of visions 

11-15. old.

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

11. napi idézet - Vészbanyák - Terry Pratchett

"- Te vagy Lancre királya.

- De én nem tudom, hogyan kell királynak lenni!

- Mindannyian láttunk! Pontosan tudtad, mit kell tenni, a kiabálást is beleértve. 

- DE CSAK EL JÁTSZOTTAM!

- Akkor játszd el. Királynak lenni, az... - Anyó habozott, majd Magrat felé csettintett. - Hogy is hívják azt, amiből mindenben száz van?

Magrat döbbenten nézett. - A százalékra gondolsz? - kérdezte.

- Azokra - helyeselt Anyó. - A legtöbb százaléka a királyságnak színészi játék, ha engem kérdezel. Te biztosan jó leszel benne."

Idézet forrása: Terry Pratchett, Vészbanyák, 325. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

10. napi idézet - JÉZUS, a szkíta - Szemerey István

"- Mivel vádoljátok ezt az embert? "Ha nem volna gonosztevő - felelték -, nem hoztuk volna eléd." Pilátus ezt a kérdést még visszaverte:

- Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint! De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk." Mondták. Tegyük hozzá: e fenti mondat csak a következő kiegészítéssel igaz: aki nem közülük való, tehát nem zsidó (ma azt mondanánk nem zsidó állampolgár), azt az embert nem volt joguk megölni, halálra ítélni. Hiszen igenis szabad volt a zsidó hatóságoknak halálra ítélni embereket, de valóban, csak a saját népükből valót. Nyilván nem volt szabad nekik római állampolgárt vagy más területeken élő, más nemzethez tartozó polgárt halálra ítélniük. Ismert is volt az a négy féle halálnem, amelyet a zsidók a saját polgáraik kivégzésére használtak. Ezek a megkövezés, az akasztás, a megégetés és a megfojtás. Híres jelenet a Bibliában, mikor a házasságtörő asszonyt meg akarják kövezni, azaz kivégezni. Jézusnak köszönheti életét, aki azt mondta, "az dobja rá az első követ, aki bűntelen közületek." Itt azonban Jézust, mint nem zsidót, nem ítélhették hivatalosan halálra. Magyarul, mivel Jézus nem volt zsidó, ezért a zsidóknak nem volt joguk kivégezni őt. ..."

Idézet forrása: Szemerey István, JÉZUS, a szkíta c. könyvéből, 189. oldal

9. napi idézet - Egyenjogú rítusok

"- Igaz az, hogy tudsz mágiázni? - kérdezte Gulta. - Hallottuk, amikor Néne azt mondta, hogy tudsz.

- Az ajtónál hallgatóztunk - tette hozzá Cern.

- Ti azt mondtátok, hogy nem tudok - jegyezte meg fölényesen Esk.

- Nos, tudsz vagy sem? - faggatta Gulta vörösödő arccal.

- Talán.

- Nem tudsz!

Esk lenézett a fiú arcába. Szerette a bátyjait, amikor ezt az eszébe idézte, egy afféle kötelességtudó módon, bár általában nadrágba bújtatott, fülsüketítő lármagyűjteményként emlékezett rájuk. Ám volt valami rettentően malacszerű és kellemetlen abban, ahogy Gulta fölmeredt rá, mintha Esk korábban személy szerint megsértette volna őt.

A lány érezte, hogy a teste bizseregni kezd, és a világ hirtelen nagyon élesnek és tiszta körvonalúnak látszott.

- De tudok - szögezte le.

Gulta a húgáról a botra nézett, s szeme összeszűkült. Gonoszul belerúgott.

- Vén sétapálca!

Úgy néz ki, gondolta a kislány, mint egy mérges kismalac.

Cern sikolyai először a hátsó ajtóhoz csalták Nénét és a szülöket, aztán rohanva jöttek a salakos ösvényen.

Esk az almafa elágazásában ücsörgött, álmodozó-merengő kifejezéssel arcán. Cern a fa mögé bújt, arca pusztán keret egy vörös, mandularezgető üvöltés körül.

Gulta meglehetősen meghökkenten ült ruhái halmán, amik többé nem illettek rá, és ormányát ráncolta.

Néne odalépdelt a fához, míg kampós orra egy magasságba nem került Eskével.

- Nem szabad embereket malaccá változtatni! - sziszegte. - Még a fiútestvéreket sem.

- Nem is én csináltam, magától történt. Különben is, el kell ismerned, hogy ez a test sokkal jobban illik hozzá - válaszolta Esk méltányosan.

- Mi folyik itt? - érdeklődött Kovács. - Hol van Gulta? Mit keres itt ez a disznó?

- Ez a disznó - közölte Néne - a fiad.

Esk mamája felől sóhaj szállt föl, miközben puhán összeesett hátrafelé, de Kovácsot valamivel kevésbé érte fölkészületlenül a dolog. Gultáról, aki sikeresen kibogozta magát ruháiból és most lelkesen turkált a korai hullott gyümölcsök közt, élesen egyetlen lányára nézett.

- Õ tette ezt?

- Igen. Vagy rajta keresztül tették - felelte Néne, gyanakvóan méregetve a botot.

- Ó! - Kovács az ötödik fiára tekintett. El kellett ismerje, hogy az új alak illik hozzá. Oda se nézve rásózott egyet a sikoltozó Cern fejének hátsó részére.

- Vissza tudja változtatni? - kérdezte. Néne megpördült, s dühös pillantással továbbította a kérdést Esknek, aki vállat vont.

- Nem hitte el, hogy tudok varázsolni - mutatta ki teljes lelki nyugalommal.

- Igen, nos, azt hiszem, hatásosan érveltél - fanyalgott Néne. - És most, kisnagysád, lesz szíves visszaváltoztatni! Ebben a szent pillanatban! Hallottad?

- Nem akarom. Goromba volt.

- Értem.

Esk dacosan lebámult. Néne szigorúan fölbámult. Akaratuk cintányérként csapott össze, s a levegőben

tapinthatóvá vált a feszültség. De Néne egy egész életet töltött makrancos lények engedelmességre kényszerítésével, és, noha Esk meglepően erős ellenfélnek bizonyult, nyilvánvaló volt, hogy a gyerek még ennek a bekezdésnek a vége előtt be fogja adni a derekát.

- Ó, rendben van - nyafogta a lány. - Nem is tudom, miért fáradozna bárki is azzal, hogy disznóvá változtassa, amikor magától is olyan jól megy neki.

Nem tudta, hogy honnan jött korábban a mágia, de abba az irányba fordította tudatát és javaslatot tett. Gulta újra színre lépett, csupaszon, szájában egy almával.

- Mi történt? - érdeklődött a fiú.

Néne odafordult Kovácshoz.

- Most már hiszel nekem? - acsarogta. - Tényleg azt gondolod, hogy a gyereknek le kéne itt telepedni és mindent elfelejteni a mágiáról? El tudod képzelni a szerencsétlen férjét, ha egyszer bekötik a fejét?

- De maga mindig azt állította, hogy lehetetlen a nőknek varázslóvá válni - vetette ellen Kovács. Valójában

rettentően imponált neki a dolog. Mállotviksz Nénéről sose hallották, hogy bárkit is bármivé változtatott volna.

- Most azzal ne törődj! - mondta Néne kissé lecsillapodva. - A lánynak képzésre van szüksége. Meg kell tanulja, hogyan uralkodjék fölötte. Az ég szerelmére, adj már valami ruhát arra a kölyökre!

- Gulta, öltözz föl és hagyd abba a pityergést! - utasította az apja, s visszafordult Nénéhez.

- Azt mondta, van valami oktató hely? - reszkírozta meg.

- A Láthatatlan Egyetem, igen. Varázslók képzésére.

- És maga tudja, hogy hol van?

- Igen - hazudta Néne, akinek földrajzi ismeretei egy kissé gyengébbek voltak, mint a szubatomi fizikára

vonatkozó tudása. Kovács a boszorkányról a lányára pillantott, aki duzzogott.

- És ők majd varázslót csinálnak belőle? - firtatta. Néne sóhajtott.

- Nem tudom, mit fognak csinálni belőle - ismerte be."

Idézet forrása: Terry Pratchett, Egyenjogú rítusok, 81. oldal

8. napi idézet - A csodák tanítása

"Ha különlegességre törekszel, mindig békével kell fizetned. Hogyan is ismerhetnéd fel a megváltód által nyújtott erőteljes támogatást, ha támadást intézel ellene? Hogyan osztozhatnál megváltód erején, miközben csökkented mindenhatóságát? És hogyan szabadulhatnál meg a korlátoktól, ha a kicsinység mértékének használod megváltódat? Bizony szereped van a megváltásban. Ha e szerep betöltésére törekszel, öröm lesz osztályrészed. Ám ha a különlegességre törekszel, fájdalomban lesz részed. Ez a cél meghiúsítja a megváltást, és így szembehelyezkedik Isten Akaratával. Ha nagyra értékeled a különlegességet, idegen akaratot tisztelsz, amelynek fontosabbak az önmagadról alkotott illúziók, mint az igazság."

Idézet forrása: A csodák tanítása, 574. oldal (ACIM/A Course in Miracles)

7. napi idézet - Kallódó Kontinens - Terry Pratchett

"Bármely igazi varázsló, ha egy olyasféle felirattal szembesül, mint például „Ne nyissa ki ezt az ajtót! De tényleg! Komolyan mondjuk! Ez nem valami tréfa. Ha kinyitja ezt az ajtót, vége lesz a világnak”, azonnal és automatikusan kinyitja a mondott ajtót, csak hogy kiderítse, mire ez a felhajtás. 

Ez többé-kevésbé értelmetlenné is tette a figyelmeztető feliratok kihelyezését, bár annyi hasznuk legalább volt, hogy amikor az ember átadta a varázsló maradékait tartalmazó urnát gyászoló rokonainak, akkor legalább mentegetőzhetett: „Mi figyelmeztettük rá, hogy ne tegye...” "

Idézet forrása: Terry Pratchett, Kallódó Kontinens

6. napi idézet: A ciprusi mágus - Kyriacos C. Markides

"...miért kígyó formájúak a gyűlölet és a féltékenység elementáljai, miért nem öltenek valami más alakot? Az alak milyensége is az elementál lényegéhez tartozik? 

- A gyűlölet és féltékenység elementáljai azért kígyó formájúak, mert kultúránkban ilyenek az asszociációk. Ez nem jelenti, hogy a kígyókban, vagy bármilyen más állatban lenne valami eleve rossz. Az elementál külseje kivetítője anyanyelvétől, származási helyétől függ. Az elementálok pszichonoetikus energiatöltések, amelyek az őket létrehozó személytől függően tetszőleges alakot vehetnek fel. A tisztánlátó saját kulturális beágyazottságának megfelelően fogja látni őket. 

- Így hát - folytattam - egy más kultúrából származó tisztánlátó ezeket az elementálokat inkább mondjuk prérifarkasnak látja, nem kígyónak. 

- Pontosan. De mindketten ugyanazt a kapcsolatot fogják látni a kivetített elementál és annak hatása között. - Daszkale, hogyan tudjuk szétoszlatni és semlegesíteni az általunk teremtett elementálok erejét? - kérdezte egy középkorú férfi. 

- Nem szabad elfeledni, hogy az elementálok formája és ereje mindaddig nem oszlatható fel, amíg véghez nem vitték küldetésüket. Emiatt kell készen állnunk arra, hogy gondolataink és tetteink következményeivel szembenézzünk. Egy elementál nemcsak ebben az életünkben, de a következő inkarnációnkban is gondoskodik arról, hogy felelősségre vonjon bennünket. Ezért az elementál megalkotója előbb-utóbb szembetalálkozik a maga által létrehozott elementállal. - Kérdezhetitek, vajon elkerülhetjük-e ma korábbi helyzeteink hatását. Igen, feltéve, ha a megalkotott elementál erejével azonos erőt alkalmazunk. A múlt hibáinak jóvátételéhez azonban bölcsességre és akaratra van szükségünk. Ellenállhatunk a régi elementálok hatásának, vagy áldozatul eshetünk nekik, hasonlókat alkotva, s így erősítve a régi elementálokat. 

- Hogyan küzdhetünk meg az olyan elementálokkal, mint például a dohányzás és az ivás? - kérdezte valaki. - Először is, nem szabad küzdeni az ilyen elementálok ellen. Az ellenség láthatatlan, és a megsemmisítésetekre törekszik. Ha egy ilyen elementál ellen agresszív háborút viseltek, azzal energiához juttatjátok. Hatalmát csak úgy semlegesíthetitek, hogy nem vesztek róla tudomást. Hadd mondjak egy példát. Társadalmunkban manapság rengeteg embert látunk fanatikusán vitázni politikai kérdéseken. A politikai küzdelmek napirenden vannak, s gyakran családok széthullásához vezetnek. Ezek rettenetes dolgok, elveszik az emberek eszét. Ismertem valakit, aki ismételten megpróbálta elkerülni a politikai küzdelmeket, de sikertelenül. Valahogy mindig úgy jött ki, hogy politikai vitába keveredett és reszketett a dühtől. „Képtelen vagyok ilyen beszédeket hallgatni!” mondta. Amint látjátok, az önszeretet elementálja nagyon erős volt benne. Fel akart vágni, be akarta bizonyítani, hogy többet tud másoknál. S rájuk akarta kényszeríteni nézeteit. Elmagyaráztam neki, hogy ez az ő személyes gyengesége, és önelemzéssel győzheti le. Azt tanácsoltam, ne küzdjön igazáért, hanem tudatosan próbáljon közömbös maradni. Holnap, amikor el mész a hivatalba, s ott elkezdődik a politikai érvelés, bizonyára nagyon szeretnél majd bekapcsolódni! Abban a pillanatban jusson eszedbe, hogy nem veszítheted el a fejedet. A benned lévő elementál majd noszogat, hogy mutasd meg tudásod és bölcsességed. Hallgass figyelmesen, alkoss ítéleteket, értékeld érveiket, de ne szólj egy szót sem. „Nem jobb, ha egyszerűen elmegyek?” - kérdezte. „Nem, feleltem, abból semmit sem nyersz, ha megfutamodsz.” 

- Természetesen nem volt könnyű megfogadnia a tanácsomat. Az első alkalommal nem tudott ellenállni a kísértésnek. A nap végére azonban értékelte tetteit. Három-négy próbálkozás után leküzdötte a gondot. Egy napon eljött hozzám, és megköszönte, hogy segítettem visszaszerezni barátait. 

- A közömbösséggel kivonod az elementálok erejét és semlegesíted őket. Vagy szétoszlanak, vagy beúsznak az éterikus szférába, ahonnét mások felszedhetik őket. Spirituális fejlődésünk során tudatosul bennünk a felelősség, melyet az éterikus szférákban hagyott elementáljaink következtében szenvedő embertársaink iránt érzünk. Értitek már, miért mondta Krisztus: Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél! Mert saját belső éned fog megítélni. Ti teremtettétek ezeket az elementálokat, akár túlhaladtátok a megteremtésük idején fennálló helyzetet, akár nem. 

- Arra biztatlak benneteket, ne törődjetek azzal, hogyan ítélnek, gondolkodnak mások felőletek. Csak saját belső énetek ítéletétől féljetek. Valaki egyszer megkérdezte tőlem, félek- e Istentől? Azt feleltem, nem, szeretem Istent, és megpróbálok méltó lenni szeretetére. Hát a többi emberrel mi a helyzet? Nem, én nem ítélem el őket és nem törődöm a rólam alkotott véleményükkel. 

- Maga semmitől sem fél? 

- Magamtól félek, mivel magamat nem tudom becsapni. Amikor leülök meditálni és az önelemzést gyakorlom, belső énem megkérdezi majd: „Mit mondtál? Mit tettél? Mit kellett volna megtenned, de elmulasztottad?” Ha elkezdünk belső énünkre hallgatni, akkor jó úton vagyunk. Nem hozunk létre többé gonosz elementálokat, amelyek aztán az éterikus szférákban kerengve gyötörnék a körülöttünk élőket. Az Igazság Keresőjének el kell jutnia egy olyan pontra, ahol többé már nem teremt vágy-gondolat elementálokat hanem csak teljes ellenőrzése alatt álló, tudatosan felépített elementálokat hoz létre. Ha ezek elhagyják őt, legyenek bármily messze is, képes lesz őket irányítani. Az ilyen gondolat-vágy elementálok konkrétabbak, hatékonyabbak és hosszabb életűek, mint a vágy-gondolat elementálok."

/Idézet forrása: A ciprusi mágus - Kyriacos C. Markides

Ez még mindig egy nagyszerű könyv. 

5. napi idézet: Érdekes idők - Terry Pratchett

A lepkefelhő a domb felé örvénylett. 

– Ez nem valami jel? – érdeklődött a Horda vezére. 

– Valamilyen templomnak csak kellett lennie, amit nem raboltam ki! 

– Az a baj a jelekkel meg az ómenekkel – szólt Vili, a Kölyök –, hogy sose tudod biztosan, kinek szólnak. Lehet, hogy ez a szép darab Hongnak meg a cimboráinak. 

– Akkor elcsenem – jelentette be Cohen. 

– Egy istenektől jött üzenetet nem lehet csak úgy ellopni! – szörnyedt el Szafalá úr. 

– Mér, rajta van a címzett neve? Nem? Biztos? Akkor jó. Akkor az enyém. 

Azzal magasra emelte a kardját, miközben az utolsó, elcsatangolt pillangók is ellibegtek fölöttük. 

– Az istenek ránk mosolyogtak! – üvöltötte. – Hahaha! – Hahaha? – suttogta a tanító. – Csak hogy idegesítsem őket – magyarázta a vezér. 

Majd a Horda többi tagjára pillantott. Mindegyik alig észrevehetően bólintott. 

– Jó van, fiúk – mondta halkan Cohen. – Akkor ez rendben van. 

– Öö… én mit tegyek? – kérdezte Szafalá úr. 

– Gondolj valami olyanra, amitől jó dühös leszel! Amitől felforr az ereidben a vér. Képzeld azt, hogy az ellenség mindaz, amit gyűlölsz! 

– Igazgatók – szólt a tanító. 

– Helyes. 

– Testnevelő tanárok! – kiáltotta Tan'tó. 

– Ja. 

– Rágógumizó kölykök! – üvöltötte Szafalá úr. 

– Nézzétek, máris gőz jön a füléből! – mondta Cohen. – Aki elsőnek jut a túlvilágra, az beengedi a többit! Támadás!

Idézet forrása: Terry Pratchett, Érdekes idők

"A Korongvilág legrégibb, egyben legrejtélyesebb birodalma forrong, mert tetőtől talpig felforgatta a Mivel töltöttem a szabadságom? című lázító röpirat. A dolgozó nép tagjai egyesülnek, hisz csupán a vízibivalyaikat veszíthetik. Háború (és Piros) tombol szerte az ősi városokban. És a szörnyű végzet útjában csak az alábbiak állnak: Széltoló, a varázsló, aki még magát a "varázsló" szót sem képes helyesen leírni… Cohen, az ortopédiás sarujában is legfeljebb négy könyök magas barbár hős, akinek egy életre szóló gyakorlata van abban, hogyan lehet elkerülni a meghalást… ...illetve egy igen különös pillangó"

A szokásos abszurd örvénylés egy Ankh-Morporktól távol eső helyen. Hasonlít a Kallódó kontinenshez, ugyanis ott is Széltoló egy távoli helyen... próbálkozik a túléléssel. Meglepően kemény társadalom-rendszer kritikát csomagolt Pratchett gyermekes fantasy köntösbe. Kétvirág mesés aranyat fialó otthonát a Mágia színében még máshogy képzeltük el, na persze Kétvirág is máshogy képzelte el a hatását a lázító röpiratnak... spoiler alert. 

Cohen a barbár és bandája nagy fénypontja a regénynek. Cohent annyira kitalálta Pratchett, hogy elég csak megjelennie egy adott helyszínen és máris Jolly Jokerként robban. Sőt! Hátára kapja a történet gerincét és nagyobb forgószelet gerjeszt maga körül, mint egy... egyetlen pillangó raj. 

Még sok dicsérő szó szaladhatna ki ujjaimon át, de ez még csak nem is egy review blog. Ezért csak jó olvasást kívánok mindenkinek!