- Az attól függ, hogy karakterről van szó vagy csókról?
- Haha – színlelt nevetést Anna. – Tudod Tivi, hogy ez előadásnak készül.
- Elég rövid - szólt Tivadar elgondolkodva.
- Lényegre törőnek kell lennie. Oda kell…
- … mondania?
- Igen! - kiáltott fel Anna.
- És mi a témád? Miért vállalnád a visszautasítást, vagy a leégést az egész Galaktikus Szimpózium előtt?
- Hát… - gondolkodott hosszan Anna és körülnézett, mint az a fuldokló, aki mentő mellényt vár, pedig sehol egy hajó a látóhatáron. Kis egyszerű szobájukban csak néhány könyvük és pár személyes tárgyuk volt. Végignézett a plüss állatain, a kedvenc szarvasán, vidráján, az oroszlánon. Majd az ablakukon kukkantott ki, ahol a Föld távoli felhői úszkáltak.
- Szóljon az állatokról!
- Merész.
- Ezt mégis miért mondod?
- Mert, már annyiszor földolgozták. Nem kíváncsiak az állatokra, az ő szenvedésük senkit sem érdekel.
- De! - csattant föl Anna. – Az ő szenvedésük a miénk is!
- Hah. - morgott Tivadar. - Nézd, én értem, hogy aranyosak. De a mentőcsónakokban mennyi állatot hoztunk el? Roppant keveset. Mi emberek veszettül önzőek és szűk látókörűek tudunk lenni. Az előadásod szövege, ezért rövid. Nem akarnak olyanról hallani hosszan természetvédelem témában, ami a saját egojukkal és hibáikkal szembesíti őket.
- Akkor ne is próbálkozzak? - kérdezte panaszosan Anna.
A beállt csendben egy darabig tisztán lehetett érzékelni a létfenntartó berendezések összes zaját. Az oxigén előállító működését, a szoba hőmérsékletéért felelős klíma zakatolását és az összes kisebb számítógép ciripelését.
 |
| A kép illusztráció, forrása: pixabay.com |
- Jaj dehogyis. Próbálkozz csak. - mondta óvatosan Tivadar. - De ne felejtsd el, hogy kiknek írsz! Embereknek. Akik miatt a természet kipusztult és mi is a halálunkon vagyunk.
- Embereknek, akik épp annyi jót is tehetnek, mint rosszat - mondta csökönyösen Anna.
- Hah! Tetszik a pozitivizmusod. Apropó! Miért 3600 vagy 4000 karakter az előadás szövege?
- Azt hiszem ez szimbolikus. Ugyanis nagyjából 3600-tól 4000 évig fog tartani amíg mi visszaköltözhetünk a Földre.
- És ez is elég bizakodó számítás…
- Hát igen, 4000 év biztos kellesz, amíg a sivatagból minimális termőtalajt tudunk újra varázsolni. Kezdhetjük a gombákkal, mohákkal és ha minden jól megy a hüvelyesekkel, gabonafélékkel.
Anna közben odanyúlt az ágyán fekvő szarvas plüsshöz. Magához húzta és el kezdte simogatni.
- Nekik még többet kell várni - mondta Tivadar.
- De megéri.
- Álmodnak -e az androidok elektronikus szarvasokkal? - kérdezte Tivadar elgondolkodva.
- Egyrészt nem vagyunk androidok, másrészt lefogadom, még Philip sem képzelt ekkora pusztítást, amin mi, mint emberiség keresztül mentünk.
- Írhatnál akkor az ő szemszögükből - ajánlotta Tivadar. - Elmondhatnád, hogy egy állat, egy szarvas mit élt át a Föld elsivatagosodásakor. És milyen lehet mikor újra látunk szarvast járni a Földön.
- Egy klónozottat - tette hozzá keserűen Anna.
- Meglehet. De legalább nem plüss állatot, ha nem élőt. Olyat, aki füvet legel és szökell! Amúgy állítólag jó illata van eső után.
- A szarvasnak?
- Nem! A fűnek… habár a szarvasnak is lehet. Minden attól függ, hogy milyenre klónozzák majd. Képzeld, lehet virág illata is majd! - nevetett saját gondolatán Tivadar.
- Hülye! - de Anna sem állhatta meg mosoly nélkül a rózsa illatú szarvast.
- Hihetetlen belegondolni, hogy nem rég ott kóboroltak - mutatott az ablakon és az űr hidegén túlra Tivadar. - Végtelen sok csillag között egy bolygó, ahol csak mi tudjuk, hogy szarvasok éltek valaha.
- Ezt felhasználhatnánk. - gondolkodott Anna.
- Mire? - kérdezte Tivadar.
- Arra, hogy népszerűsítsük az állomásunk lakói közt a Földi Közmunkát.
Motiváltabbak lennének az emberek, ha látnák lelki szemeik előtt, hogy minden kapavágás megéri. Ha tudnák, hogy ahol most kaktusz nő, ott egyszer füves tájon rohangászó szarvasok lesznek.
- Egyszerűbb volna, ha valami időgépet találnánk fel és a múltban élőkhöz szólnánk.
- És mit mondanál nekik?
- Azt, hogy: hé, nagy egyeszűek, a termőtalajra és a szarvasokra is vigyázzatok jobban!
- Embereknek, akik épp annyi jót is tehetnek, mint rosszat - mondta csökönyösen Anna.
- Hah! Tetszik a pozitivizmusod. Apropó! Miért 3600 vagy 4000 karakter az előadás szövege?
- Azt hiszem ez szimbolikus. Ugyanis nagyjából 3600-tól 4000 évig fog tartani amíg mi visszaköltözhetünk a Földre.
- És ez is elég bizakodó számítás…
- Hát igen, 4000 év biztos kellesz, amíg a sivatagból minimális termőtalajt tudunk újra varázsolni. Kezdhetjük a gombákkal, mohákkal és ha minden jól megy a hüvelyesekkel, gabonafélékkel.
Anna közben odanyúlt az ágyán fekvő szarvas plüsshöz. Magához húzta és el kezdte simogatni.
- Nekik még többet kell várni - mondta Tivadar.
- De megéri.
- Álmodnak -e az androidok elektronikus szarvasokkal? - kérdezte Tivadar elgondolkodva.
- Egyrészt nem vagyunk androidok, másrészt lefogadom, még Philip sem képzelt ekkora pusztítást, amin mi, mint emberiség keresztül mentünk.
- Írhatnál akkor az ő szemszögükből - ajánlotta Tivadar. - Elmondhatnád, hogy egy állat, egy szarvas mit élt át a Föld elsivatagosodásakor. És milyen lehet mikor újra látunk szarvast járni a Földön.
- Egy klónozottat - tette hozzá keserűen Anna.
- Meglehet. De legalább nem plüss állatot, ha nem élőt. Olyat, aki füvet legel és szökell! Amúgy állítólag jó illata van eső után.
- A szarvasnak?
- Nem! A fűnek… habár a szarvasnak is lehet. Minden attól függ, hogy milyenre klónozzák majd. Képzeld, lehet virág illata is majd! - nevetett saját gondolatán Tivadar.
- Hülye! - de Anna sem állhatta meg mosoly nélkül a rózsa illatú szarvast.
- Hihetetlen belegondolni, hogy nem rég ott kóboroltak - mutatott az ablakon és az űr hidegén túlra Tivadar. - Végtelen sok csillag között egy bolygó, ahol csak mi tudjuk, hogy szarvasok éltek valaha.
- Ezt felhasználhatnánk. - gondolkodott Anna.
- Mire? - kérdezte Tivadar.
- Arra, hogy népszerűsítsük az állomásunk lakói közt a Földi Közmunkát.
Motiváltabbak lennének az emberek, ha látnák lelki szemeik előtt, hogy minden kapavágás megéri. Ha tudnák, hogy ahol most kaktusz nő, ott egyszer füves tájon rohangászó szarvasok lesznek.
- Egyszerűbb volna, ha valami időgépet találnánk fel és a múltban élőkhöz szólnánk.
- És mit mondanál nekik?
- Azt, hogy: hé, nagy egyeszűek, a termőtalajra és a szarvasokra is vigyázzatok jobban!
Írta: Balogh Tamás
2022. 05. 30. Gesztely
A bejegyzésben felhasznált kép forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése