"A bölcsek életben tartják a hagyományukban őrzött adott mantrákat. A hagyomány követői által megőrzött mantrák a puskaporhoz hasonlók: egy mester szikrát csihol, és lángra lobbannak. A hagyományhoz nem kapcsolódó mantrák azonban olyanok, mint a nyirkos farönkök: nagy mennyiségű izzó szén szükséges meggyújtásukhoz, és mielőtt lángra kapnak, rettentően füstölnek. Egy mester ismeri az életre keltett mantrák erejét. Elülteti a tanuló szívében, és csak akkor gyújtja meg, ha úgy ítéli, hogy minden körülmény kedvező - még a legjobb gyógyszert is csak a megfelelő mennyiségben szabad bevenni. Amint a nagy tizedik századi jógi, Guru Gorakh Nath mondta:
"Fontos, hogy a tanító nagyon körültekintően válogassa meg a szavait. Azt kell adnia, amit a tanuló elbír. Ha erőszakkal többet ad át, mint amennyit az edény elbír, az szétreped. Ha óvatlanul önti az edénybe, jó része kilöttyen, ez pedig pazarlás.
A tanítvány megkérdezi: A tartalom nagy, de az edény kicsi.
Mondd, hogyan oldjam meg ezt a problémát, ó mester?
A mester így felel: Ha a dolgok természetes folyamatban adják, és veszik át, természetes, hogy egyre növekvő érdeklődés bontakozik ki. Amint az érdeklődés vágyakozássá, és szeretetté alakul, az edény is nőni kezd.
Ennek hatására a mester önkéntelenül is annyit helyez el az edényben, amennyi arányban áll annak méretével." /Gorakh Bani, 254-56. vers
A mantra ereje - Pandit Radzsmani Tigunait, A beavatás ereje, Egy életre keltett mantra ereje, 70-71. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése