"...Stefániát a cellaajtó nyikorgása ébresztette. A kislány felült, és körülnézett. Proust asszonyság még mindig aludt, és olyan erőteljesen horkolt, hogy remegett tőle az orra. Helyesbítés: úgy tűnt, mintha Proust asszonyság aludna. Stefánia kedvelte őt a maga tartózkodó módján, de hogy bízott-e benne? Az asszonyság néha mintha szinte... a gondolataiban olvasott volna.
- Nem is olvasok a gondolatokban - mondta Proust asszonyság, miközben megfordult.
- De, Proust asszonyság!
Az idősebb hölgy felült, és szedegetni kezdte a ruhájáról a szalmaszálakat.
- Nem tudok olvasni a gondolatokban - jelentette ki, miközben egy szalmaszálat a padlóra pöckölt. - Csak kifinomult, de nem természetfeletti érzékenységgel rendelkezem, amit pengeélesre csiszoltam, és ezt ne feledje!"
/Idézet forrása: Akkor majd éjfélt viselek - Terry Pratchett 175. oldal.
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése