5. napi idézet: Érdekes idők - Terry Pratchett

A lepkefelhő a domb felé örvénylett. 

– Ez nem valami jel? – érdeklődött a Horda vezére. 

– Valamilyen templomnak csak kellett lennie, amit nem raboltam ki! 

– Az a baj a jelekkel meg az ómenekkel – szólt Vili, a Kölyök –, hogy sose tudod biztosan, kinek szólnak. Lehet, hogy ez a szép darab Hongnak meg a cimboráinak. 

– Akkor elcsenem – jelentette be Cohen. 

– Egy istenektől jött üzenetet nem lehet csak úgy ellopni! – szörnyedt el Szafalá úr. 

– Mér, rajta van a címzett neve? Nem? Biztos? Akkor jó. Akkor az enyém. 

Azzal magasra emelte a kardját, miközben az utolsó, elcsatangolt pillangók is ellibegtek fölöttük. 

– Az istenek ránk mosolyogtak! – üvöltötte. – Hahaha! – Hahaha? – suttogta a tanító. – Csak hogy idegesítsem őket – magyarázta a vezér. 

Majd a Horda többi tagjára pillantott. Mindegyik alig észrevehetően bólintott. 

– Jó van, fiúk – mondta halkan Cohen. – Akkor ez rendben van. 

– Öö… én mit tegyek? – kérdezte Szafalá úr. 

– Gondolj valami olyanra, amitől jó dühös leszel! Amitől felforr az ereidben a vér. Képzeld azt, hogy az ellenség mindaz, amit gyűlölsz! 

– Igazgatók – szólt a tanító. 

– Helyes. 

– Testnevelő tanárok! – kiáltotta Tan'tó. 

– Ja. 

– Rágógumizó kölykök! – üvöltötte Szafalá úr. 

– Nézzétek, máris gőz jön a füléből! – mondta Cohen. – Aki elsőnek jut a túlvilágra, az beengedi a többit! Támadás!

Idézet forrása: Terry Pratchett, Érdekes idők

"A Korongvilág legrégibb, egyben legrejtélyesebb birodalma forrong, mert tetőtől talpig felforgatta a Mivel töltöttem a szabadságom? című lázító röpirat. A dolgozó nép tagjai egyesülnek, hisz csupán a vízibivalyaikat veszíthetik. Háború (és Piros) tombol szerte az ősi városokban. És a szörnyű végzet útjában csak az alábbiak állnak: Széltoló, a varázsló, aki még magát a "varázsló" szót sem képes helyesen leírni… Cohen, az ortopédiás sarujában is legfeljebb négy könyök magas barbár hős, akinek egy életre szóló gyakorlata van abban, hogyan lehet elkerülni a meghalást… ...illetve egy igen különös pillangó"

A szokásos abszurd örvénylés egy Ankh-Morporktól távol eső helyen. Hasonlít a Kallódó kontinenshez, ugyanis ott is Széltoló egy távoli helyen... próbálkozik a túléléssel. Meglepően kemény társadalom-rendszer kritikát csomagolt Pratchett gyermekes fantasy köntösbe. Kétvirág mesés aranyat fialó otthonát a Mágia színében még máshogy képzeltük el, na persze Kétvirág is máshogy képzelte el a hatását a lázító röpiratnak... spoiler alert. 

Cohen a barbár és bandája nagy fénypontja a regénynek. Cohent annyira kitalálta Pratchett, hogy elég csak megjelennie egy adott helyszínen és máris Jolly Jokerként robban. Sőt! Hátára kapja a történet gerincét és nagyobb forgószelet gerjeszt maga körül, mint egy... egyetlen pillangó raj. 

Még sok dicsérő szó szaladhatna ki ujjaimon át, de ez még csak nem is egy review blog. Ezért csak jó olvasást kívánok mindenkinek!