"A mennybe vagy a pokolba történő utazásunk során karmáink az egyedüli "közlekedési eszközök", amelyeket igénybe vehetünk, és ha ismerjük a karmáinkat, megjósolhatjuk, hogy hová kerülünk. A gond csak az, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló korlátozott tudattal és intellektussal képtelenek vagyunk felmérni karmáink összetettségét. De (...) még a képzett jógik is megrendülhetnek a tudatmezőjükben lerakódott végtelen számú szamszkára láttán. A jógikus szövegek azt mondják, hogy a mindenható Isteni Létező kivételével senki sem ismerheti meg az összes szamszkárát.
A halál időpontjában a karma erői szabályozzák a prána áramlását. Ez határozza meg, hogy konkrétan melyik kapun keresztül távozik a pránikus erő, az pedig a halál utáni utazást szablya meg. Az írások azt mondják, ha megfigyeljük a prána mozgását, és hogy pontosan mikor hagyja el a testet, bizonyos jóslatokba bocsátkozhatunk a testtől elvált lélek úti céljával kapcsolatban. (...)
Egy híres jógikus szöveg, a Szaundarjalahari szerint a két legalsó csakra - muladhara, és a szvadhisthana - külön-külön a vaksötétség, és a sötétség világához kapcsolódik. Egy, a karma kötelékéből meg nem szabadult lélek pránája e két csakra egyikén át hagyja el a testet, és a sötétség világába kerül. Akik a manipúra csakrán (a köldökközpont) keresztül hagyják el testüket, a ragyogó lényeg világába (déva loka) kerülnek, és a mennyei gyönyörök kiélvezése után megint újjászületnek.
Akik a manipúra csakra feletti csakrák bármelyikén át hagyják el testüket, azok illúzióktól mentesen (beleértve a menny és pokol illúzióját is), és csak akkor születnek újjá, ha akarnak. Nádik százai futnak össze az anáhata csakrában (a szívközpontban). Legtöbbünkben ezek összegabalyodnak, összecsomósodnak, de a meditáció, az elmélkedés, az imádság, az önzetlen szolgálat, a jótettek, a szentek áldásai, és Isten kegyelme segítségével kibogozhatóak. Ha ez sikerült, akkor az energia az összes nádin keresztül szabadon áramlik a szívközpontban, és a halál időpontjában a prána e csakrán keresztül lép ki. A pránát követő tudatosság is ugyan azon a kapun lép ki, és éri el az Isteni világát, mely felülmúlja mind a mennyet, mind a poklot. (Katha Upanisád 2:3: 14-18).""
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése