"Az Úr transzcendentális formája kielégíti az elme vágyát, s egyszerre eltörli minden kétségét. E formát szem elől tévesztve hirtelen felálltam, oly zaklatottan, ahogyan csak az szokott, aki elveszíti azt, amire vágyott.
Arra vágytam, hogy újra megpillanthassam az Úr e transzcendentális formáját, ám annak ellenére, hogy megpróbáltam a szívre összpontosítani figyelmemet, hogy alakja újra feltűnjön, nem láttam többé, s így elégedetlenségemben elöntött a bánat.
Az Istenség Személyisége, aki felülmúl minden anyagi leírást, látta próbálkozásaimat azon az elhagyatott helyen, s komolyan, kedves szavakkal szólt hozzám, hogy enyhítse bánatomat.
Óh, Nárada [Szólt az Úr.] Sajnálom, de ebben az életben nem láthatsz többé. Azok, akik nem tökéletesek a szolgálatban és nem mentesek teljes mértékben anyagi szennyezettségtől, nem láthatnak meg könnyen Engem.
... Az Irántam érzett odaadásban elmélyedt értelemnek semmi sem jelenthet akadályt. Kegyelemből emlékezeted töretlen marad még a teremtés és a megsemmisülés idején is.
Ekkor hangként megszemélyesült, szem számára láthatatlan, ám legcsodálatosabb legfelsőbb tekintély elhallgatott. Hálásan, fejemet lehajtva hódolatomat ajánlottam Neki.
Így aztán újra és újra zengeni kezdtem az Úr szent nevét és dicsőségét, ügyet sem vetve az anyagi világ külsőségeire. Az Úr transzcendentális kedvteléseire emlékezni, azokat dicsőíteni áldásos tett. Így jártam be a földet, teljesen elégedettségben, alázatosan és irigységtől mentesen.
Így aztán, óh, Vysadeva Brahmana, idővel én, aki tökéletesen, elmélyülten Krsnára gondoltam, s ezért mentes voltam minden ragaszkodástól, minden anyagi szennyezettségtől tökéletesen megszabadulva úgy találkoztam a halállal, mint ahogyan a villám és a fény jelenik meg egyazon időben.
Miután transzcendentális testet kaptam, amely alkalmas arra, hogy az Istenség Személyiségének társa legyen, feladtam öt anyagi elem alkotta anyagi testemet, így tetteim minden gyümölcse [karmám] megszűnt.
A korszak végén, amikor az Istenség Személyisége, az Úr Narayana lefeküdt a pusztítás vízére, Brahma kezdett Bele hatolni minden teremtő elemmel együtt, s én is Bele hatoltam légzésén keresztül.
Négymilliárd-háromszázmillió napév elteltével, amikor Brahma felébredt, hogy újra teremtsen az Úr akaratából a rsik - köztük Marici, Angira, Atri és mások - mind megteremtődtek az Úr transzcendentális testéből, s velük együtt én is megjelentem.
A mindenható Visnu kegyéből azóta szabadon vándorlok mindenfelé, mind a transzcendentális világban, mind az anyagi világ három részében. Mindez azért van, mert szilárd vagyok az Úr töretlen odaadó szolgálatában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése