11. napi idézet - Vészbanyák - Terry Pratchett

"- Te vagy Lancre királya.

- De én nem tudom, hogyan kell királynak lenni!

- Mindannyian láttunk! Pontosan tudtad, mit kell tenni, a kiabálást is beleértve. 

- DE CSAK EL JÁTSZOTTAM!

- Akkor játszd el. Királynak lenni, az... - Anyó habozott, majd Magrat felé csettintett. - Hogy is hívják azt, amiből mindenben száz van?

Magrat döbbenten nézett. - A százalékra gondolsz? - kérdezte.

- Azokra - helyeselt Anyó. - A legtöbb százaléka a királyságnak színészi játék, ha engem kérdezel. Te biztosan jó leszel benne."

Idézet forrása: Terry Pratchett, Vészbanyák, 325. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

10. napi idézet - JÉZUS, a szkíta - Szemerey István

"- Mivel vádoljátok ezt az embert? "Ha nem volna gonosztevő - felelték -, nem hoztuk volna eléd." Pilátus ezt a kérdést még visszaverte:

- Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint! De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk." Mondták. Tegyük hozzá: e fenti mondat csak a következő kiegészítéssel igaz: aki nem közülük való, tehát nem zsidó (ma azt mondanánk nem zsidó állampolgár), azt az embert nem volt joguk megölni, halálra ítélni. Hiszen igenis szabad volt a zsidó hatóságoknak halálra ítélni embereket, de valóban, csak a saját népükből valót. Nyilván nem volt szabad nekik római állampolgárt vagy más területeken élő, más nemzethez tartozó polgárt halálra ítélniük. Ismert is volt az a négy féle halálnem, amelyet a zsidók a saját polgáraik kivégzésére használtak. Ezek a megkövezés, az akasztás, a megégetés és a megfojtás. Híres jelenet a Bibliában, mikor a házasságtörő asszonyt meg akarják kövezni, azaz kivégezni. Jézusnak köszönheti életét, aki azt mondta, "az dobja rá az első követ, aki bűntelen közületek." Itt azonban Jézust, mint nem zsidót, nem ítélhették hivatalosan halálra. Magyarul, mivel Jézus nem volt zsidó, ezért a zsidóknak nem volt joguk kivégezni őt. ..."

Idézet forrása: Szemerey István, JÉZUS, a szkíta c. könyvéből, 189. oldal

9. napi idézet - Egyenjogú rítusok

"- Igaz az, hogy tudsz mágiázni? - kérdezte Gulta. - Hallottuk, amikor Néne azt mondta, hogy tudsz.

- Az ajtónál hallgatóztunk - tette hozzá Cern.

- Ti azt mondtátok, hogy nem tudok - jegyezte meg fölényesen Esk.

- Nos, tudsz vagy sem? - faggatta Gulta vörösödő arccal.

- Talán.

- Nem tudsz!

Esk lenézett a fiú arcába. Szerette a bátyjait, amikor ezt az eszébe idézte, egy afféle kötelességtudó módon, bár általában nadrágba bújtatott, fülsüketítő lármagyűjteményként emlékezett rájuk. Ám volt valami rettentően malacszerű és kellemetlen abban, ahogy Gulta fölmeredt rá, mintha Esk korábban személy szerint megsértette volna őt.

A lány érezte, hogy a teste bizseregni kezd, és a világ hirtelen nagyon élesnek és tiszta körvonalúnak látszott.

- De tudok - szögezte le.

Gulta a húgáról a botra nézett, s szeme összeszűkült. Gonoszul belerúgott.

- Vén sétapálca!

Úgy néz ki, gondolta a kislány, mint egy mérges kismalac.

Cern sikolyai először a hátsó ajtóhoz csalták Nénét és a szülöket, aztán rohanva jöttek a salakos ösvényen.

Esk az almafa elágazásában ücsörgött, álmodozó-merengő kifejezéssel arcán. Cern a fa mögé bújt, arca pusztán keret egy vörös, mandularezgető üvöltés körül.

Gulta meglehetősen meghökkenten ült ruhái halmán, amik többé nem illettek rá, és ormányát ráncolta.

Néne odalépdelt a fához, míg kampós orra egy magasságba nem került Eskével.

- Nem szabad embereket malaccá változtatni! - sziszegte. - Még a fiútestvéreket sem.

- Nem is én csináltam, magától történt. Különben is, el kell ismerned, hogy ez a test sokkal jobban illik hozzá - válaszolta Esk méltányosan.

- Mi folyik itt? - érdeklődött Kovács. - Hol van Gulta? Mit keres itt ez a disznó?

- Ez a disznó - közölte Néne - a fiad.

Esk mamája felől sóhaj szállt föl, miközben puhán összeesett hátrafelé, de Kovácsot valamivel kevésbé érte fölkészületlenül a dolog. Gultáról, aki sikeresen kibogozta magát ruháiból és most lelkesen turkált a korai hullott gyümölcsök közt, élesen egyetlen lányára nézett.

- Õ tette ezt?

- Igen. Vagy rajta keresztül tették - felelte Néne, gyanakvóan méregetve a botot.

- Ó! - Kovács az ötödik fiára tekintett. El kellett ismerje, hogy az új alak illik hozzá. Oda se nézve rásózott egyet a sikoltozó Cern fejének hátsó részére.

- Vissza tudja változtatni? - kérdezte. Néne megpördült, s dühös pillantással továbbította a kérdést Esknek, aki vállat vont.

- Nem hitte el, hogy tudok varázsolni - mutatta ki teljes lelki nyugalommal.

- Igen, nos, azt hiszem, hatásosan érveltél - fanyalgott Néne. - És most, kisnagysád, lesz szíves visszaváltoztatni! Ebben a szent pillanatban! Hallottad?

- Nem akarom. Goromba volt.

- Értem.

Esk dacosan lebámult. Néne szigorúan fölbámult. Akaratuk cintányérként csapott össze, s a levegőben

tapinthatóvá vált a feszültség. De Néne egy egész életet töltött makrancos lények engedelmességre kényszerítésével, és, noha Esk meglepően erős ellenfélnek bizonyult, nyilvánvaló volt, hogy a gyerek még ennek a bekezdésnek a vége előtt be fogja adni a derekát.

- Ó, rendben van - nyafogta a lány. - Nem is tudom, miért fáradozna bárki is azzal, hogy disznóvá változtassa, amikor magától is olyan jól megy neki.

Nem tudta, hogy honnan jött korábban a mágia, de abba az irányba fordította tudatát és javaslatot tett. Gulta újra színre lépett, csupaszon, szájában egy almával.

- Mi történt? - érdeklődött a fiú.

Néne odafordult Kovácshoz.

- Most már hiszel nekem? - acsarogta. - Tényleg azt gondolod, hogy a gyereknek le kéne itt telepedni és mindent elfelejteni a mágiáról? El tudod képzelni a szerencsétlen férjét, ha egyszer bekötik a fejét?

- De maga mindig azt állította, hogy lehetetlen a nőknek varázslóvá válni - vetette ellen Kovács. Valójában

rettentően imponált neki a dolog. Mállotviksz Nénéről sose hallották, hogy bárkit is bármivé változtatott volna.

- Most azzal ne törődj! - mondta Néne kissé lecsillapodva. - A lánynak képzésre van szüksége. Meg kell tanulja, hogyan uralkodjék fölötte. Az ég szerelmére, adj már valami ruhát arra a kölyökre!

- Gulta, öltözz föl és hagyd abba a pityergést! - utasította az apja, s visszafordult Nénéhez.

- Azt mondta, van valami oktató hely? - reszkírozta meg.

- A Láthatatlan Egyetem, igen. Varázslók képzésére.

- És maga tudja, hogy hol van?

- Igen - hazudta Néne, akinek földrajzi ismeretei egy kissé gyengébbek voltak, mint a szubatomi fizikára

vonatkozó tudása. Kovács a boszorkányról a lányára pillantott, aki duzzogott.

- És ők majd varázslót csinálnak belőle? - firtatta. Néne sóhajtott.

- Nem tudom, mit fognak csinálni belőle - ismerte be."

Idézet forrása: Terry Pratchett, Egyenjogú rítusok, 81. oldal

8. napi idézet - A csodák tanítása

"Ha különlegességre törekszel, mindig békével kell fizetned. Hogyan is ismerhetnéd fel a megváltód által nyújtott erőteljes támogatást, ha támadást intézel ellene? Hogyan osztozhatnál megváltód erején, miközben csökkented mindenhatóságát? És hogyan szabadulhatnál meg a korlátoktól, ha a kicsinység mértékének használod megváltódat? Bizony szereped van a megváltásban. Ha e szerep betöltésére törekszel, öröm lesz osztályrészed. Ám ha a különlegességre törekszel, fájdalomban lesz részed. Ez a cél meghiúsítja a megváltást, és így szembehelyezkedik Isten Akaratával. Ha nagyra értékeled a különlegességet, idegen akaratot tisztelsz, amelynek fontosabbak az önmagadról alkotott illúziók, mint az igazság."

Idézet forrása: A csodák tanítása, 574. oldal (ACIM/A Course in Miracles)

7. napi idézet - Kallódó Kontinens - Terry Pratchett

"Bármely igazi varázsló, ha egy olyasféle felirattal szembesül, mint például „Ne nyissa ki ezt az ajtót! De tényleg! Komolyan mondjuk! Ez nem valami tréfa. Ha kinyitja ezt az ajtót, vége lesz a világnak”, azonnal és automatikusan kinyitja a mondott ajtót, csak hogy kiderítse, mire ez a felhajtás. 

Ez többé-kevésbé értelmetlenné is tette a figyelmeztető feliratok kihelyezését, bár annyi hasznuk legalább volt, hogy amikor az ember átadta a varázsló maradékait tartalmazó urnát gyászoló rokonainak, akkor legalább mentegetőzhetett: „Mi figyelmeztettük rá, hogy ne tegye...” "

Idézet forrása: Terry Pratchett, Kallódó Kontinens

6. napi idézet: A ciprusi mágus - Kyriacos C. Markides

"...miért kígyó formájúak a gyűlölet és a féltékenység elementáljai, miért nem öltenek valami más alakot? Az alak milyensége is az elementál lényegéhez tartozik? 

- A gyűlölet és féltékenység elementáljai azért kígyó formájúak, mert kultúránkban ilyenek az asszociációk. Ez nem jelenti, hogy a kígyókban, vagy bármilyen más állatban lenne valami eleve rossz. Az elementál külseje kivetítője anyanyelvétől, származási helyétől függ. Az elementálok pszichonoetikus energiatöltések, amelyek az őket létrehozó személytől függően tetszőleges alakot vehetnek fel. A tisztánlátó saját kulturális beágyazottságának megfelelően fogja látni őket. 

- Így hát - folytattam - egy más kultúrából származó tisztánlátó ezeket az elementálokat inkább mondjuk prérifarkasnak látja, nem kígyónak. 

- Pontosan. De mindketten ugyanazt a kapcsolatot fogják látni a kivetített elementál és annak hatása között. - Daszkale, hogyan tudjuk szétoszlatni és semlegesíteni az általunk teremtett elementálok erejét? - kérdezte egy középkorú férfi. 

- Nem szabad elfeledni, hogy az elementálok formája és ereje mindaddig nem oszlatható fel, amíg véghez nem vitték küldetésüket. Emiatt kell készen állnunk arra, hogy gondolataink és tetteink következményeivel szembenézzünk. Egy elementál nemcsak ebben az életünkben, de a következő inkarnációnkban is gondoskodik arról, hogy felelősségre vonjon bennünket. Ezért az elementál megalkotója előbb-utóbb szembetalálkozik a maga által létrehozott elementállal. - Kérdezhetitek, vajon elkerülhetjük-e ma korábbi helyzeteink hatását. Igen, feltéve, ha a megalkotott elementál erejével azonos erőt alkalmazunk. A múlt hibáinak jóvátételéhez azonban bölcsességre és akaratra van szükségünk. Ellenállhatunk a régi elementálok hatásának, vagy áldozatul eshetünk nekik, hasonlókat alkotva, s így erősítve a régi elementálokat. 

- Hogyan küzdhetünk meg az olyan elementálokkal, mint például a dohányzás és az ivás? - kérdezte valaki. - Először is, nem szabad küzdeni az ilyen elementálok ellen. Az ellenség láthatatlan, és a megsemmisítésetekre törekszik. Ha egy ilyen elementál ellen agresszív háborút viseltek, azzal energiához juttatjátok. Hatalmát csak úgy semlegesíthetitek, hogy nem vesztek róla tudomást. Hadd mondjak egy példát. Társadalmunkban manapság rengeteg embert látunk fanatikusán vitázni politikai kérdéseken. A politikai küzdelmek napirenden vannak, s gyakran családok széthullásához vezetnek. Ezek rettenetes dolgok, elveszik az emberek eszét. Ismertem valakit, aki ismételten megpróbálta elkerülni a politikai küzdelmeket, de sikertelenül. Valahogy mindig úgy jött ki, hogy politikai vitába keveredett és reszketett a dühtől. „Képtelen vagyok ilyen beszédeket hallgatni!” mondta. Amint látjátok, az önszeretet elementálja nagyon erős volt benne. Fel akart vágni, be akarta bizonyítani, hogy többet tud másoknál. S rájuk akarta kényszeríteni nézeteit. Elmagyaráztam neki, hogy ez az ő személyes gyengesége, és önelemzéssel győzheti le. Azt tanácsoltam, ne küzdjön igazáért, hanem tudatosan próbáljon közömbös maradni. Holnap, amikor el mész a hivatalba, s ott elkezdődik a politikai érvelés, bizonyára nagyon szeretnél majd bekapcsolódni! Abban a pillanatban jusson eszedbe, hogy nem veszítheted el a fejedet. A benned lévő elementál majd noszogat, hogy mutasd meg tudásod és bölcsességed. Hallgass figyelmesen, alkoss ítéleteket, értékeld érveiket, de ne szólj egy szót sem. „Nem jobb, ha egyszerűen elmegyek?” - kérdezte. „Nem, feleltem, abból semmit sem nyersz, ha megfutamodsz.” 

- Természetesen nem volt könnyű megfogadnia a tanácsomat. Az első alkalommal nem tudott ellenállni a kísértésnek. A nap végére azonban értékelte tetteit. Három-négy próbálkozás után leküzdötte a gondot. Egy napon eljött hozzám, és megköszönte, hogy segítettem visszaszerezni barátait. 

- A közömbösséggel kivonod az elementálok erejét és semlegesíted őket. Vagy szétoszlanak, vagy beúsznak az éterikus szférába, ahonnét mások felszedhetik őket. Spirituális fejlődésünk során tudatosul bennünk a felelősség, melyet az éterikus szférákban hagyott elementáljaink következtében szenvedő embertársaink iránt érzünk. Értitek már, miért mondta Krisztus: Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél! Mert saját belső éned fog megítélni. Ti teremtettétek ezeket az elementálokat, akár túlhaladtátok a megteremtésük idején fennálló helyzetet, akár nem. 

- Arra biztatlak benneteket, ne törődjetek azzal, hogyan ítélnek, gondolkodnak mások felőletek. Csak saját belső énetek ítéletétől féljetek. Valaki egyszer megkérdezte tőlem, félek- e Istentől? Azt feleltem, nem, szeretem Istent, és megpróbálok méltó lenni szeretetére. Hát a többi emberrel mi a helyzet? Nem, én nem ítélem el őket és nem törődöm a rólam alkotott véleményükkel. 

- Maga semmitől sem fél? 

- Magamtól félek, mivel magamat nem tudom becsapni. Amikor leülök meditálni és az önelemzést gyakorlom, belső énem megkérdezi majd: „Mit mondtál? Mit tettél? Mit kellett volna megtenned, de elmulasztottad?” Ha elkezdünk belső énünkre hallgatni, akkor jó úton vagyunk. Nem hozunk létre többé gonosz elementálokat, amelyek aztán az éterikus szférákban kerengve gyötörnék a körülöttünk élőket. Az Igazság Keresőjének el kell jutnia egy olyan pontra, ahol többé már nem teremt vágy-gondolat elementálokat hanem csak teljes ellenőrzése alatt álló, tudatosan felépített elementálokat hoz létre. Ha ezek elhagyják őt, legyenek bármily messze is, képes lesz őket irányítani. Az ilyen gondolat-vágy elementálok konkrétabbak, hatékonyabbak és hosszabb életűek, mint a vágy-gondolat elementálok."

/Idézet forrása: A ciprusi mágus - Kyriacos C. Markides

Ez még mindig egy nagyszerű könyv. 

5. napi idézet: Érdekes idők - Terry Pratchett

A lepkefelhő a domb felé örvénylett. 

– Ez nem valami jel? – érdeklődött a Horda vezére. 

– Valamilyen templomnak csak kellett lennie, amit nem raboltam ki! 

– Az a baj a jelekkel meg az ómenekkel – szólt Vili, a Kölyök –, hogy sose tudod biztosan, kinek szólnak. Lehet, hogy ez a szép darab Hongnak meg a cimboráinak. 

– Akkor elcsenem – jelentette be Cohen. 

– Egy istenektől jött üzenetet nem lehet csak úgy ellopni! – szörnyedt el Szafalá úr. 

– Mér, rajta van a címzett neve? Nem? Biztos? Akkor jó. Akkor az enyém. 

Azzal magasra emelte a kardját, miközben az utolsó, elcsatangolt pillangók is ellibegtek fölöttük. 

– Az istenek ránk mosolyogtak! – üvöltötte. – Hahaha! – Hahaha? – suttogta a tanító. – Csak hogy idegesítsem őket – magyarázta a vezér. 

Majd a Horda többi tagjára pillantott. Mindegyik alig észrevehetően bólintott. 

– Jó van, fiúk – mondta halkan Cohen. – Akkor ez rendben van. 

– Öö… én mit tegyek? – kérdezte Szafalá úr. 

– Gondolj valami olyanra, amitől jó dühös leszel! Amitől felforr az ereidben a vér. Képzeld azt, hogy az ellenség mindaz, amit gyűlölsz! 

– Igazgatók – szólt a tanító. 

– Helyes. 

– Testnevelő tanárok! – kiáltotta Tan'tó. 

– Ja. 

– Rágógumizó kölykök! – üvöltötte Szafalá úr. 

– Nézzétek, máris gőz jön a füléből! – mondta Cohen. – Aki elsőnek jut a túlvilágra, az beengedi a többit! Támadás!

Idézet forrása: Terry Pratchett, Érdekes idők

"A Korongvilág legrégibb, egyben legrejtélyesebb birodalma forrong, mert tetőtől talpig felforgatta a Mivel töltöttem a szabadságom? című lázító röpirat. A dolgozó nép tagjai egyesülnek, hisz csupán a vízibivalyaikat veszíthetik. Háború (és Piros) tombol szerte az ősi városokban. És a szörnyű végzet útjában csak az alábbiak állnak: Széltoló, a varázsló, aki még magát a "varázsló" szót sem képes helyesen leírni… Cohen, az ortopédiás sarujában is legfeljebb négy könyök magas barbár hős, akinek egy életre szóló gyakorlata van abban, hogyan lehet elkerülni a meghalást… ...illetve egy igen különös pillangó"

A szokásos abszurd örvénylés egy Ankh-Morporktól távol eső helyen. Hasonlít a Kallódó kontinenshez, ugyanis ott is Széltoló egy távoli helyen... próbálkozik a túléléssel. Meglepően kemény társadalom-rendszer kritikát csomagolt Pratchett gyermekes fantasy köntösbe. Kétvirág mesés aranyat fialó otthonát a Mágia színében még máshogy képzeltük el, na persze Kétvirág is máshogy képzelte el a hatását a lázító röpiratnak... spoiler alert. 

Cohen a barbár és bandája nagy fénypontja a regénynek. Cohent annyira kitalálta Pratchett, hogy elég csak megjelennie egy adott helyszínen és máris Jolly Jokerként robban. Sőt! Hátára kapja a történet gerincét és nagyobb forgószelet gerjeszt maga körül, mint egy... egyetlen pillangó raj. 

Még sok dicsérő szó szaladhatna ki ujjaimon át, de ez még csak nem is egy review blog. Ezért csak jó olvasást kívánok mindenkinek!