"Van egy történet, amely cselekedeteink fontosságát demonstrálja, pontosabban azt, hogy még a legkisebb tettnek is lehet olyan eredménye, amely elengedhetetlennek bizonyulhat a szellemi fejlődéshez. Buddha idejében élt egy ember, aki szerzetes akart lenni, hogy a világot maga mögött hagyva a dharmának szentelhesse az életét. Elment Buddha egyik tanítványához, Anandához, és arra kérte, hogy szentelje fel őt. Ananda rendelkezett némi tisztánlátással, így elmondta neki, hogy nincs karmája a szerzetessé szenteléshez, mert bár pozitív karma tette lehetővé, hogy embernek szülessen, ezzel a jó karmája ki is merült, számára nincs más lehetőség, csak az alázuhanás. Ily módon érvelve Ananda elutasította. Az illető más tanítókhoz is elment, hiszen Anandán kívül más arhátok is léteztek akkoriban, de mindegyiküktől ugyanezt a választ kapta. Végül valaki említést tett Buddhának erről az emberről, és megkérdezte, hogy mit lehetne tenni. Buddha nagyobb fokú tisztánlátással bírt, mint az arhátok, így látta, hogy az illetőnek van még egy pozitív karmikus mag a tudatában. Elmesélte, hogy ez az ember egyik előző életében, amikor disznóként dagonyázott a sárban, egy sztúpa mellett haladt el, és hogy, hogy nem, körbejárta azt. Ez volt az egyetlen pozitív benyomás, ami még a tudatában maradt. Buddha azt mondta, ez elegendő ahhoz, hogy követhesse az utat és fejlődjön. Ennek köszönhetően megkapta a felszentelést, és gyakorolhatta a dharmát.
Ez a történet arra világít rá, hogy bármi, amit teszünk, jelentőséggel bír, a legkisebb cselekedet is számít. Még ha nem is vagyunk képesek igazán jelentős jótetteket véghezvinni, fontos, hogy mindig megtegyük, ami tőlünk telik. Ne mulasszuk el még a legkisebb jócselekedetet sem, és tartsuk távol magunkat a legapróbb negatív tettől is. Lehet, hogy úgy gondolkodunk: "Egy-két apró, nem kimondottan pozitív dolog még nem a világ, miért is ne tehetném meg?", de tudnunk kell, hogy még a legjelentéktelenebbnek tűnő tettek is nyomot hagynak a tudatban. Csak a pozitív benyomások felhalmozásán keresztül van esélyünk fejlődni, végül pedig elérni a megszabadulást és a megvilágosodást. Ez az egyetlen kiút.
Általában minden energiánkat világi ügyekre fordítjuk, és nagy terheket veszünk magunkra a siker érdekében, miközben a dharmával kapcsolatban a a legkisebb erőfeszítést is nehezen viseljük. A helyzetünket egy őrültéhez hasonlítják, aki egy háborgó folyóba ugrik. Teljesen össze vagyunk zavarodva. Amire szükségünk van, az a dharma gyakorlásába fektetett erőfeszítés. Készüljünk fel arra, hogy elviseljük az ezzel járó nehézségeket, és helyezzünk kevesebb energiát a nem dharmával kapcsolatos dolgokba."
/Lopön Csecsu Rinpocse - Köztesállapotok, 56. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
