"A földi feladatot a magasabb ÉN, a halhatatlan lélek a megszületés előtt bevállalja, természetesen a segítők hathatós támogatásával. Mint írtam már, a cél a szamszarából való kilépés, és egyben egy magasabb, szeretet állapotba való belépés (az asztrál világba, majd a kauzális világba, végül az egyesülés Istennel). A fentiek alapján a szamszarát úgy is el lehet képzelni, hogy az a földi és az alacsony asztrális lét állandó körforgása. Aki nem képes életében felismerni ezeket, aki engedi, hogy a kis Ego irányítsa egy életen keresztül, akkor az úgy jut el a nagy küszöbhöz, a testi halál kapujához (immár sokadszorra), hogy ezekről a tényekről fogalma sincs. Így ő egyrészt újjá kell, hogy szülessen, mert istenhite nem érte még el azt a szintet, hogy a Mennyországba, a magasabb asztrális síkba léphessen. Másrészt pedig az életében a kis Ego által végzett cselekedeteket, döntéseket, jó vagy rossznak tartott irányokat, senki más nem fogja megítélni, senki más istenség nem fogja megítélni vagy elítélni, hanem a testi halál után önmaga az igazi lélek fog saját magán bíráskodni. Mivel a bennünk élő lélek a nagy Isten kis része, ezért független a kis Egótól, és mentes a részrehajlástól. Isteni döntést fog hozni. A lélek tudni fogja, az általa előállított, majd útjára bocsájtott kis Ego milyen járt be az élet során, felismerte -e a felettes lélek saját halhatatlanságát, és a fizikai test halálát, megtalálta-e önmagában az igazi lelket, és eljutott-e arra a szintre, hogy már nincs szüksége többé az újabb és újabb földi életek megtapasztalásának?
JÉZUS, a szkíta - Szemerey István, 335. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése