"Még a feltételekhez kötött világ legörömtelibb állapota, az "istenek" birodalma sem kínál maradandó elégedettséget, mivel a különálló én illúziója még itt is sértetlen. Bár a lények itt eónokon keresztül tartózkodhatnak a legnagyobb élvezetben, és megtapasztalhatják a kívánságok automatikus beteljesülését, a tiszta forma világait és a totális absztrakció szabadságát, ez sem maradandó állapot. Semmi sem akadályozhatja meg, hogy a felhalmozott jó karma, ami a tapasztalások oka, végül kimerüljön, és a lények alsóbb tapasztalati szintekre zuhanjanak.
Így tehát valamennyi létbirodalomban ugyanaz történik: a tudat a benne rejlő nemtudás miatt az ürességét vagy tértermészetét egészen addig "énként" tapasztalja, míg a legmagasabb, örömteli buddhabölcsesség el nem távolítja a dualisztikus gondolatmintákat. Emiatt a tudatban megjelenő dolgokból, azaz a tudat "tisztaságából" tárgy lesz vagy "te". Az illúzióból, hogy a tapasztaló és a megtapasztalt dolog különbözik, vágy fakad az iránt, amit szeretünk, és ellenérzés az iránt, amit nem. A vágy természetes módon vezet a mohósághoz, hiszen azt, ami kellemes, meg akarjuk tartani, míg az ellenszenv irigységet okoz: nem akarjuk, hogy az ellenségeinknek jól menjen a soruk. Végül az ostobaság eredménye a haszontalan fajta büszkeség - ami miatt jobbnak érezzük magunkat másoknál -, a vele járó magányosággal és merevséggel. Ha olyasmivel azonosulunk, ami mulandó - így a gondolatokkal, a testtel vagy a gazdagsággal -, az megakadályozza, hogy a tudat megtapasztalja a saját határtalan, ragyogó terét, és egyszer az istenek is alázuhannak. Az ilyen zavaró érzelmek ártó szavakat és tetteket hoznak, és elkerülhetetlen eredményük a lények szenvedése és elégedetlensége.
Ezt a zűrzavart, amit a legtöbben nem képesek uralni vagy figyelmen kívül hagyni, "életként" tapasztaljuk, bármelyik létsíkon is jelenjen meg. Kalu Rinpocse nagyon gyakorlatias példákkal világította meg, hogyan sújt le a dualitás a hat, feltételekhez kötött sík mindegyikén, még a legnagyobb istenek között is. "Csak egyetlen egy állapot örökké tartó és tökéletes - ismételte kitartóan -, és ez a buddhaság." Azt tanította nekünk, hogy csak egyetlen cél érdemes arra, hogy törekedjünk rá. Ez pedig az, hogy elérjünk egy olyan állapotot, ahol a saját fátylaink már eltűntek, és teljesen megért a kívánság és erő, hogy másokért dolgozzunk."
Első lépés a Gyémánt Úton - Láma Ole Nydahl, 177. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése