Frank Herbert - Csillagkorbács (olvasónapló)

Egy olyan író könyvét olvasni, mint Frank Herbert különleges érzés. Nem csak azért, mert egy nagy név írta, ha nem mert már több, mint ötven éves SCIFI-ről beszélünk, úton a hatodik X felé. A Wikipédia ugyanis 1970-es első megjelenésről szól, és a Szukits magyar kiadásában is 1969-es és 1970-es Copyright szerepel.

Ha kezünkbe vesszük, elménket ráirányítjuk, képzeletünk tér-idején keresztül megszemléljük a Csillagkorbácsot, akkor egy időtlen SCIFI-t látunk magunk előtt. 

A cselekmény nagy vonalakban: "A ​távoli jövőben az emberiség kapcsolatot teremt más, értelmes fajokkal: gowachinokkal, laklakokkal, vrivekkel, panspechikkel és tapriziókkal. Mindezen teremtmények együttesen létrehozzák az Értelmes Lények Konföderációját, mely egyesíti és kormányozza a különböző fajokat. Ám egy idő után a galaxis – zsarnoki demokrácia alatt szenvedő – lakói arra kényszerülnek, hogy felállítsák a SzabotázsIrodát (SzabIrt), amely fékezi a kormányzati gépezetet, és ahol lehet, gátolja annak szertelen tobzódását. 

A SzabIr ügynökeinek jogukban áll szabotálni és zaklatni a kormányzat, illetve a közigazgatás hivatalnokait, valamint a gazdasági élet főszereplőit. Magánszemélyeket azonban tilos háborgatniuk. Jorj X. McKie született bajkeverő, aki éppen emiatt válik a SzabIr egyik legjobb ügynökévé. Lehetetlen feladattal bízzák meg: értelmes párbeszédet kell folytatnia egy kalebánnal, egy teljességgel idegen entitással, aki semmit sem ért, és akit nem lehet megérteni. Meg kell szabadítania attól a könyörtelen és velejéig gonosz hatalomtól, amely a maga szolgálatába állította a lény félelmetes képességeit, és amely végezni akar a világegyetem valamennyi értelmes teremtményével…" A Csillagkorbács fülszövege

Frank Herbert

Ha mondjuk ma egy kreatív hollywoodi filmes SCIFI-t akarna rendezni, méghozzá egy jót, akkor egy az egyben adaptálhatná a Csillagkorbácsot. A könyv ugyanis önmagában egy nagyívű, izgalmas alapsztorival rendelkezik. Van benne szerelem, szex, akció, dráma és világ megmentés. Természetesen ami valószínűbb, hogy vennék a könyvet alapként, eltorzítanák, összecsapnák a felismerhetetlenségig. 

NYOMOKBAN SPOILER VESZÉLY!

A Csillagkorbács világában (ConSentiency universe) sok fajt megismerhetünk és az értelmes lények bonyolult közös Univerzumát, ahol lét kérdés, hogy megtudják egymást érteni az egyedek. A Csillagkorbács egyik fő témája a kommunikáció. Roppant tetszik, ahogy egyetlen kifejezés helyes megértése is a műben sorsfordító jelentőséggel bír. Frank Herbert játékosan, de halálosan komolyan felhívja rá a figyelmet, hogy még a magukat értelmes lényeknek nevezők is hibázhatnak óriásit. Olyan óriásit, hogy egy alapvető hibalehetőségre építhetik az egész létezésüket. Teszem azt csak a játék kedvéért: mi volna, ha mindenki meghalna aki világéletében akár egyszer is benzin/dízel üzemű járművel közlekedett? Ha ez megtörténne egyik napról a másikra, akkor valószínű a Föld népessége jelentősen lecsökkenne. A könyv főhőse McKie hasonló problémával találja szemben magát, csak ugye nagyságrendekkel Univerzálisan magasabb mértékben. A megoldás vagy éppen feloldozás amivel zárja Herbert a könyvet az nagyon tetszik. 

De ne rohanjunk ennyire előre, a főhős nem csak egyedül küzd. Van egy nehezen leírható társa, akin igazából minden múlik. Fannie Mae egy kalebán, aki (ami?) ha meghal vele hal végtelen sok értelmes lény az Univerzumban. Ugyanis ő, Fannie Mae működteti csillagok közötti utazáshoz szükséges portál technológiát. A járműves témánál maradva, ő az akin múlik, hogy holnap munkába, iskolába, boltba, dolgozni mész , vagy csak az ágyban maradsz... vagy sehol sem maradsz többé. Megszűnsz létezni, ha ő nincs. McKie- nek tehát meg kell mentenie Fannie Mae-t, hogy mindenkit megmentsen. És ez szerintem baromira jó alapötlet. 

Az antagonisták, a gonoszok viszont ezt természetesen minden eszközükkel megpróbálják megakadályozni. Kérdés, hogy ez miért jó nekik. Tényleg miért is? Nos, az okaik megvannak rá. Az más kérdés, hogy a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" alapvetésen többnyire nincs több ok a népírtásra a könyvben. Jó, van... de anélkül, hogy belemennék a részletekbe, amikor olvastam nekem nem tűnt túl erősnek. Ugyanakkor tény, hogy bizonyára szívesen játszana Istent mindenki a saját bolygóján, főleg ha ezzel a rá irányuló fenyegetéseket is felszámolhatná... 

De még mielőtt teljes értékű spoilereket írnék, illetve a cselekményt 100%-ban, zárnám ezt a bejegyzést. Ajánlom ezt a könyvet minden science fiction rajongónak. Egy bajom volt vele: a vége. Túl hamar véget ért, még szívesen maradtam volna McKie mellett. Elkísértem volna még bíróságra, kávézni, szétnéztem volna még a világában. 

Köszönöm a figyelmet, ha ezt elolvastad. További jó olvasást kívánok neked is! 

A könyv a bejegyzés írásakor itt megvásárolható (nem szponzorált, a Google ezt dobta ki először): 

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Frank_Herbert_Csillagkorbacs_A_dosadi&type=20&id=251994 

Írta: Balogh Tamás, 2023. 02. 04.

Andrzej Sapkowski - Narrenturm, Bolondok tornya (olvasónapló)

2023-ban fejeztem be, de tavaly kezdtem el ezt a könyvet. Nem is tudom, talán novemberben vettem meg. Sapkowskit a Vajákkal szerettem meg, első ránézésre csak azt tudtam megállapítani a könyvről, hogy masszívan történelmi közegbe ágyazott. A Vaják kapcsán volt már fogalmam, hogy az író szeret bemutatni különféle politikai játszmákat. Engem, pedig a történelem mellett még külön érdekel a misztika és a mágia, az pedig szerencsére, még ha fojtottan is de szerepet kap a könyvben. 

Na de miről is szól a Bolondok tornya? Hivatalosan: "Bielaui Reinmart, akit Reynevannak is neveznek, rajtakapják egy lovag feleségével, és menekülni kényszerül a Sterza fivérek és az Inkvizíció elől. Miközben a husziták és a katolikusok között nő a feszültség, és különös, misztikus erők gyűlnek az árnyak között, Reynevan a Narrenturmban, a Bolondok Tornyában találja magát, abban a középkori őrültekházában, ahová a másként gondolkodókat és lázadókat zárják. Reynevan számára megszökni a toronyból, kikerülni a csávából és megőrizni az ép elméjét nehezebbnek bizonyulhat, mint valaha is hitte..."

Nem hivatalosan arról szól, hogy Sapkowski talált egy tökéletes karaktert Reinmar személyében, hogy a történelemről beszéljen. Magyarként olvasva az a legviccesebb, hogy a könyv sok karaktere roppant boldog volna, ha Magyarországra utazna a főhős. Aki viszont sokszor megmentői, jóakarói kedvessége elől állandóan a biztonságnak hátat fordít és veszélyes kalandokba, gyötrelmekbe bonyolódik. A Magyar király és királyság politikai viszonya is többször említésre kerül természetesen. De az ugye nem nagy spoiler, hogy a regény végéig nem jut el Reinmar a Magyar Királyság területére. 

Sapkowski nem finomkodik, noha karakterei sokszor idéznek bájos lovagregényeket, a regény valósága amit bemutat valóbban közel lehet az egykori 14-15. századi zavargások tépte Európához. Manapság elképzelhetetlen, hogy valaki ha a római pápáról fest egy előnytelen, obszcén festményt akkor azért megkínozzák. Viszont régebben ettől kevesebbért is ölt az inkvizíció. 

A könyvet szerintem simán ajánlom azoknak, akik a színesebb történelmi regényeket kedvelik. Sok csatával, lovaglással és történelmi poénnal operál az író. Egy ponton például látjuk hőseinken keresztül, hogy a nyomdászat milyen nehézségek árán indulhatott be. Szerencsére a valóságban Reynevan és Scharley nem vette el Johannes Gutenberg kedvét a feltalálástól...

Aki a fantasy vagy a misztika iránt annyira nem rajong, az is olvashatja, mert egyáltalán nem dominánsak benne a természetfeletti dolgok. Ahol megjelenik ott a cselekménybe belesimul. A mellékkarakterek nekem kifejezetten tetszettek, Reinmar közvetlen segítői Scharley és Sámson sok humorforrással szolgáltatnak. 

Ami néha az olvasást nehezítette számomra az a sok név és az esetenkénti latin szöveg volt. Több lovag, egyházi személy szerepel érintőlegesen egy-egy kompánia részeként. Zsúfoltan. A latin, néha német szövegek közül, pedig több is fordítás nélkül szerepel. A tengernyi felejthető nevet egyszerűen el lehet felejteni. Az énekek és kisebb egyházi szövegek, pedig szintén átugorhatóak. De gondoltam megjegyzem, számomra kicsit zavaróak voltak, azokat le lehetett volna fordítani. 

Ezeket nem számítva egy hibát tudnék felróni igazából: az állandó meneküléskényszert. Sapkowski ugyanis sok történetet, feladatot adott a karaktereinek és a főhőst hogy mozgassa annak futnia kell tovább és tovább. A plot device és plot armour védelmezi is rendesen. Amivel nem volna baj, csak néha, főleg a könyv vége felé éreztem némi fáradtságot az írótól... teszem azt mikor Reinmart és társait szinte minden frakció meg akarja ölni, ők beülnek sörözni egy városi kocsmába. Ahol kapaszkodj meg: FELISMERIK ŐKET! Sőt, ez a söröző, ha jól emlékszem amolyan félig nyitott, talán teraszos hely volt, ahol valószínű könnyen meg is bámulhatták hőseinket. Tehát értem én, hogy haladni kell a történettel és csöbörből vödörbe kell esni, de ez a pont nekem kifejezetten túl kényelmes írói megoldásnak tűnt. 

Ezt le nem számítva nekem tetszett a könyv. A gonosz karakterek mozgató rugói alapvetően jól ábrázoltak. A hatalmi mámor ezerfajtájával jól játszik az író. Számtalanszor ekézi a népírtó római katolikus egyházat (jó, ok, az egykori egyházat...). Láthatjuk Reynevan szemén keresztül azokat a javasokat, gyógyítókat boszorkányokat, mágusokat és egyéb lényeket akik "kevesen maradtak" és elnyomva bujkálnak, erdők, pincék mélyén a máglyahaláltól való félelmükben. Hozzáteszem azért egy tavaszi boszorkányszombaton nagy buli részt venni, de az más lapra tartozik (kacsintás).

Összegezve, ez egy jó könyv. Mivel érdekel hova menekül tovább Reynevan és mennyi hülyeséget csinál még, ezért megvettem a folytatásokat az Isten harcosait és a Lux perpetua-t is. 

Köszönöm a figyelmet, ha ezt elolvastad. További jó olvasást kívánok neked is! 

A könyv jelenleg a libri.hu-n itt megvásárolható (nem szponzorált, a Google ezt dobta ki először):

https://www.libri.hu/konyv/andrzej_sapkowski.narrenturm-bolondok-tornya.html

Írta: Balogh Tamás, 2023. 02. 04.

A bárka (saját novella)

- 3600. Ez elég?
- Az attól függ, hogy karakterről van szó vagy csókról?
- Haha – színlelt nevetést Anna. – Tudod Tivi, hogy ez előadásnak készül.
- Elég rövid - szólt Tivadar elgondolkodva.
- Lényegre törőnek kell lennie. Oda kell…
- … mondania?
- Igen! - kiáltott fel Anna.
- És mi a témád? Miért vállalnád a visszautasítást, vagy a leégést az egész Galaktikus Szimpózium előtt?
- Hát… - gondolkodott hosszan Anna és körülnézett, mint az a fuldokló, aki mentő mellényt vár, pedig sehol egy hajó a látóhatáron. Kis egyszerű szobájukban csak néhány könyvük és pár személyes tárgyuk volt. Végignézett a plüss állatain, a kedvenc szarvasán, vidráján, az oroszlánon. Majd az ablakukon kukkantott ki, ahol a Föld távoli felhői úszkáltak.
- Szóljon az állatokról!
- Merész.
- Ezt mégis miért mondod?
- Mert, már annyiszor földolgozták. Nem kíváncsiak az állatokra, az ő szenvedésük senkit sem érdekel.
- De! - csattant föl Anna. – Az ő szenvedésük a miénk is!
- Hah. - morgott Tivadar. - Nézd, én értem, hogy aranyosak. De a mentőcsónakokban mennyi állatot hoztunk el? Roppant keveset. Mi emberek veszettül önzőek és szűk látókörűek tudunk lenni. Az előadásod szövege, ezért rövid. Nem akarnak olyanról hallani hosszan természetvédelem témában, ami a saját egojukkal és hibáikkal szembesíti őket.
- Akkor ne is próbálkozzak? - kérdezte panaszosan Anna.
A beállt csendben egy darabig tisztán lehetett érzékelni a létfenntartó berendezések összes zaját. Az oxigén előállító működését, a szoba hőmérsékletéért felelős klíma zakatolását és az összes kisebb számítógép ciripelését.

A kép illusztráció, forrása: pixabay.com

- Jaj dehogyis. Próbálkozz csak. - mondta óvatosan Tivadar. - De ne felejtsd el, hogy kiknek írsz! Embereknek. Akik miatt a természet kipusztult és mi is a halálunkon vagyunk.
- Embereknek, akik épp annyi jót is tehetnek, mint rosszat - mondta csökönyösen Anna.
- Hah! Tetszik a pozitivizmusod. Apropó! Miért 3600 vagy 4000 karakter az előadás szövege?
- Azt hiszem ez szimbolikus. Ugyanis nagyjából 3600-tól 4000 évig fog tartani amíg mi visszaköltözhetünk a Földre.
- És ez is elég bizakodó számítás…
- Hát igen, 4000 év biztos kellesz, amíg a sivatagból minimális termőtalajt tudunk újra varázsolni. Kezdhetjük a gombákkal, mohákkal és ha minden jól megy a hüvelyesekkel, gabonafélékkel.
Anna közben odanyúlt az ágyán fekvő szarvas plüsshöz. Magához húzta és el kezdte simogatni.
- Nekik még többet kell várni - mondta Tivadar.
- De megéri.
- Álmodnak -e az androidok elektronikus szarvasokkal? - kérdezte Tivadar elgondolkodva.
- Egyrészt nem vagyunk androidok, másrészt lefogadom, még Philip sem képzelt ekkora pusztítást, amin mi, mint emberiség keresztül mentünk.
- Írhatnál akkor az ő szemszögükből - ajánlotta Tivadar. - Elmondhatnád, hogy egy állat, egy szarvas mit élt át a Föld elsivatagosodásakor. És milyen lehet mikor újra látunk szarvast járni a Földön.
- Egy klónozottat - tette hozzá keserűen Anna.
- Meglehet. De legalább nem plüss állatot, ha nem élőt. Olyat, aki füvet legel és szökell! Amúgy állítólag jó illata van eső után.
- A szarvasnak?
- Nem! A fűnek… habár a szarvasnak is lehet. Minden attól függ, hogy milyenre klónozzák majd. Képzeld, lehet virág illata is majd! - nevetett saját gondolatán Tivadar.
- Hülye! - de Anna sem állhatta meg mosoly nélkül a rózsa illatú szarvast.
- Hihetetlen belegondolni, hogy nem rég ott kóboroltak - mutatott az ablakon és az űr hidegén túlra Tivadar. - Végtelen sok csillag között egy bolygó, ahol csak mi tudjuk, hogy szarvasok éltek valaha.
- Ezt felhasználhatnánk. - gondolkodott Anna.
- Mire? - kérdezte Tivadar.
- Arra, hogy népszerűsítsük az állomásunk lakói közt a Földi Közmunkát.
Motiváltabbak lennének az emberek, ha látnák lelki szemeik előtt, hogy minden kapavágás megéri. Ha tudnák, hogy ahol most kaktusz nő, ott egyszer füves tájon rohangászó szarvasok lesznek.
- Egyszerűbb volna, ha valami időgépet találnánk fel és a múltban élőkhöz szólnánk.
- És mit mondanál nekik?
- Azt, hogy: hé, nagy egyeszűek, a termőtalajra és a szarvasokra is vigyázzatok jobban!

Írta: Balogh Tamás

2022. 05. 30. Gesztely

A bejegyzésben felhasznált kép forrása:

https://pixabay.com/illustrations/earth-planet-world-globe-sun-1990298/

365. napi idézet: A mágia fénye

"Az fontos, ha már sok emléket gyűjtött az ember, hogy utána elmenjen valahova, ahol visszaemlékezhet, érted? Abba kell hagyni. Nem is voltál igazán sehol addig, amíg haza nem érsz."

/A mágia fénye - Terry Pratchett, 330. oldal (Delta Vision)

Nos ez a pillanat is eljött. A kör bezárult. Alfa és Omega találkozott. Pratchett indította és segített befejezni ezt a vállalásomat, miszerint az 365 napon* át megosztom a számomra fontos idézeteket. Kezdetben ezek a saját fizikai könyvtáramból, majd adathordozóimból származtak, majd egyéb helyekről. Végül a legújabban olvasott és vett könyveimből. 

Köszönöm minden olvasómnak, a facebookos bejegyzések lájkolóinak, megosztóinak és hozzászólóinak a figyelmet. Legnagyobb köszönettel tartozom azon ismerősöknek, akikkel ezen idézetek okozta beszélgetések során jól érezhettem magam, sőt egyenesen további ismeretekkel gyarapodhattam. 

Azt hiszem sikerült a közösségi médiát ezúttal valamire jóra használnom. A blog, a "Popkulturális Témák" amíg lehet ezeket a bejegyzéseket őrizni fogja. Újabb 365-ös idézet ciklust nem áll szándékomban útjára indítani. Legfeljebb külön álló bejegyzések fognak születni, "önálló idézetekkel". 

Köszönöm a figyelmet! 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

364. napi idézet: A semmi közepén

"Végül nem a nagy nyilvanos pillanatok számítanak, hanem az apró pillanatok, amiket közben észre sem vettél. Azokra fogsz majd emlékezni."

/A semmi közepén c. film

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

363. napi idézet: Betegség - Új szemlélet

"Ez a betegség az egyént új nézőpont, új szemlélet, új tudatállapot kialakítására kényszeríti. Valahogy úgy, hogy megfogadja, a jövőben mindent másképpen csinál. Az emberek többsége a betegsége idején általában hatalmas "pofonokat" kap. Rádöbbennek, hogy nem körülöttük forog a világ. Hogy mennyire kiszolgáltatottak. Hogy szinte senkik és semmik. Keresztülnéztek rajtuk, csak bosszúságot, fölösleges fáradtságot okoznak az ápolószemélyzetnek. Ezt érzik, és ezt éreztetik velük. 

   Ha ez a felismerés eléggé mélyen belevésődött az egyén tudatába és nem felejti el akkor sem, amikor újra munkába áll, talán van esélye arra, hogy ne jöjjenek elő a régi beidegződések. Hogy az új tudati állapota váljon uralkodóvá. Ha nem ezt teszi, beáll  a csapdahelyzet, hogy egy bizonyos idő múlva kezdődik minden elölről. A meg nem oldott gondok, konfliktusok újra és újra lerakódnak benne, és néhány év múlva még súlyosabb betegségek formájában jelentkeznek. 

   Ha ebben az újabb helyzetben sem tanulja meg a személyiség, hogy csak a lelki megváltoztatásával, egyféle tudatos átalakulással oldhatóak meg az újra és újra jelentkező problémái, akkor számára nem is lesz gyógyulás. Ez esetben megjósolható számára a legsötétebb jövő. Azaz, egy következő élet, amelyben valószínűleg még nehezebb sorskörülmények között kell megoldania, a karmikus adóssága következtében a tanulási feladatot. 

   Ha azonban valaki hajlandó elgondolkodni ezeken a sorskihívásokon, akkor rádöbbenhet, hogy bár mindenkinek a saját útját kell járnia, mégis az életutak tanulságai nagyon is hasonlóak. Ebből az következik, hogy nem szabad ragaszkodnunk a gyermekkorban megtanult és megismert hibás életprogramokhoz, hanem tanulnunk kell a saját hibáinkból. Túl kell lépnünk a saját korlátainkon, nyitottan gondolkodni és észre venni a sors kényszerítő erőit .Ehhez kell az önismeret és a tudat folyamatos fejlesztése. Az a hit, hogy meg tudom oldani az élet legnehezebb kérdéseit is. És, ha úgy érzem, képes vagyok rá, akkor bizonyos lehetek abban, hogy a szellemvilágtól is megkaphatom a segítséget. Ha kérem. Ha kész vagyok ezt a segítséget elfogadni. (...)"

/Hajdu Gábor - Júlia a jövőlátó, 104. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

362. napi idézet: A kimeríthetetlen

"Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent."

„A zöld nemcsak szín és a g-moll nemcsak hangnem és a május nemcsak hónap. Valami ez, ami a világ minden dolgában és személyében és jelenségében megvan, valami zöld és g-moll, valami május: egy kicsit nyers, de szabad és friss, mint egy hegytetőről hangzó rikoltás, mint a sziklamedrű patak kristályos vize, mint valami átlátszó és csillogó, mint a kora hajnali levegő, mint a rigó- fütty márciusban, üde, ropogós, pompázó, nedvdús. Úgy benne van az egész világban, ahogy színek a napsugárban. Csak ha az ember külön figyel rá, látja a zöld valóságot. Mindig van, és mindenben van…”

Hamvas Béla - Wordsworth

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html