"Ez a betegség az egyént új nézőpont, új szemlélet, új tudatállapot kialakítására kényszeríti. Valahogy úgy, hogy megfogadja, a jövőben mindent másképpen csinál. Az emberek többsége a betegsége idején általában hatalmas "pofonokat" kap. Rádöbbennek, hogy nem körülöttük forog a világ. Hogy mennyire kiszolgáltatottak. Hogy szinte senkik és semmik. Keresztülnéztek rajtuk, csak bosszúságot, fölösleges fáradtságot okoznak az ápolószemélyzetnek. Ezt érzik, és ezt éreztetik velük.
Ha ez a felismerés eléggé mélyen belevésődött az egyén tudatába és nem felejti el akkor sem, amikor újra munkába áll, talán van esélye arra, hogy ne jöjjenek elő a régi beidegződések. Hogy az új tudati állapota váljon uralkodóvá. Ha nem ezt teszi, beáll a csapdahelyzet, hogy egy bizonyos idő múlva kezdődik minden elölről. A meg nem oldott gondok, konfliktusok újra és újra lerakódnak benne, és néhány év múlva még súlyosabb betegségek formájában jelentkeznek.
Ha ebben az újabb helyzetben sem tanulja meg a személyiség, hogy csak a lelki megváltoztatásával, egyféle tudatos átalakulással oldhatóak meg az újra és újra jelentkező problémái, akkor számára nem is lesz gyógyulás. Ez esetben megjósolható számára a legsötétebb jövő. Azaz, egy következő élet, amelyben valószínűleg még nehezebb sorskörülmények között kell megoldania, a karmikus adóssága következtében a tanulási feladatot.
Ha azonban valaki hajlandó elgondolkodni ezeken a sorskihívásokon, akkor rádöbbenhet, hogy bár mindenkinek a saját útját kell járnia, mégis az életutak tanulságai nagyon is hasonlóak. Ebből az következik, hogy nem szabad ragaszkodnunk a gyermekkorban megtanult és megismert hibás életprogramokhoz, hanem tanulnunk kell a saját hibáinkból. Túl kell lépnünk a saját korlátainkon, nyitottan gondolkodni és észre venni a sors kényszerítő erőit .Ehhez kell az önismeret és a tudat folyamatos fejlesztése. Az a hit, hogy meg tudom oldani az élet legnehezebb kérdéseit is. És, ha úgy érzem, képes vagyok rá, akkor bizonyos lehetek abban, hogy a szellemvilágtól is megkaphatom a segítséget. Ha kérem. Ha kész vagyok ezt a segítséget elfogadni. (...)"
/Hajdu Gábor - Júlia a jövőlátó, 104. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése