2021. szeptember 7., kedd

132. napi idézet: Rémálmok és Lidércek - Stephen King

"...A darazsak társadalmi rovarok, akárcsak a méhek vagy a hangyák, de a méhekkel ellentétben, akik mindig épeszűek, és a hangyákkal, akiknek lehetnek időleges skizoid rohamaik, a darazsak teljesen eszement őrültek. Elmosolyodott: ‐ Akár csak mi, jó öreg homo sapiensek."

/Rémálmok és Lidércek - Stephen King

"Mikor még gyerek voltam, mindent elhittem, amit mondtak nekem. Azt is, amit olvastam, meg túlfűtött képzeletem minden termékét is. Nem kevés álmatlan éjszakát okozott ez persze, de egyúttal meg is töltötte világomat színekkel és alakzatokkal, amelyeket nem cseréltem volna el megannyi nyugalmas éjszakáért sem. Egyébként már akkor tudtam, hogy léteznek olyan emberek, akiknek a képzelőereje tompa, sőt akár teljesen halott, és emiatt a színvaksághoz hasonló lelki világban élnek. Mindig sajnáltam őket, és soha nem tételeztem volna fel (legalábbis akkoriban), hogy sokan, e képzelőerővel nem bíró emberek közül éppen engem sajnálnak, sőt lenéznek, és nem pusztán azért, mert irracionális félelmeket tápláltam magamban, hanem azért is, mert majdnem minden tárgyban mélyen és válogatás nélkül hiszékenynek bizonyultam. Mindent elhittem, amit az iskolaudvaron mondtak nekem. Apró füllentéseket és cethalnyi nagyságú lódításokat egyforma könnyedséggel nyeltem le. Egy gyerek teljes bizonyossággal állította, hogy a vasúti sínre helyezett tízfilléressel az első arra vetődő vonatot ki lehet siklatni. Egy másik szerint a vasúti sínre helyezett tízfillérest a következő vonat tökéletesen kismárolja (szó szerint azt mondta: tökéletesen kismárolja), és amit a vonat elhaladása után a sínen találsz, az egy ezüstforint nagyságú, hajlékony és majdnem átlátszó pénzérme lesz. Saját hitem szerint mindkét állítás igaznak tűnt: a sínen hagyott tízfilléresek a vonatok, mielőtt kisiklanának, tökéletesen kismárolják. Egyéb elbűvölő iskolaudvari igazságokat is szívhattam magamba az általános iskolában töltött évek alatt, olyan tárgykörökben, mint mondjuk a vetélések (néha élve születnek mégis amorf szörnyek, melyeket különlegesen kiképzett egészségügyi dolgozóknak, a gúnyosan „speciális nővéreknek” nevezett személyeknek kell megölniük), fekete macskák (amelyek felé, ha keresztezik az utadat, gyorsan a gonosz jelét kell vetned, különben kockáztatod, hogy még aznap szinte bizonyosan elhalálozol) és a járda repedései. Valószínűleg nem kell magyaráznom, milyen veszélyes kapcsolatban állnak ez utóbbiak a teljesen ártatlan anyák gerinccsigolyáival. A csodás és meglepő tények legfőbb forrása számomra akkoriban a sokatmondó című Kacsa magazin volt. A Kacsában fedeztem föl, hogy lyukat fúrhatunk saját koponyánkba, mely lyukat egy gyertyával bedugaszolva önmagunkat éjjeli lámpássá alakíthatjuk (hogy miért is állna bárkinek szándékában az ilyesmi, az hosszú évekig meg sem fordult a fejemben); hogy léteznek valódi óriások (egy férfi, aki több mint háromméteres) és valódi törpék is (egy nő, aki mindössze harminc centi) és valódi szörnyek, akiket MÉG LEÍRNI IS SZÖRNYŰSÉG LENNE… bár a Kacsa persze valamennyit leírta, gondos részletességgel, és általában képpel is illusztrálva (ha száz évig élek, sem felejtem el a fickót, akinek leborotvált koponyája közepébe gyertyát biggyesztettek). A hetilap – számomra legalábbis – a világ legcsodálatosabb látványossága volt. Vajon valódiak voltak-e a Kacsa mesés kuriózumai és emberi szörnyetegei? Ebből a szempontból ez teljesen mellékes. Nekem valódiak voltak, és úgy tíz és tizenöt éves korom között nagyon is valóságosak voltak számomra. Hittem bennük, éppúgy, mint hogy kisiklathatok egy tehervonatot egy tízfilléressel, és hogy a nedves trutymó a golflabda közepében lemarhatja a kezem a karomról, ha nem vagyok elég óvatos. A Kacsában láttam meg először, milyen kevés választja el néha a mesést a megszokottól, és megértettem, a kettő egymás mellé rendelése ugyanolyan lényeges ahhoz, hogy a köznapi élet kérdéseit, mint ahogy az alkalmanként felszínre törő különös jelenségeket megvilágíthassuk. Tehát akkor, ismételjük át:: Hiszem, hogy egy tízfilléres ki tud siklatni egy tehervonatot. Hiszem, hogy aligátorok élnek New York csatornáiban, nem szólva a póniló méretű patkányokról. Hiszem, hogy az ember árnyéka lefejthető egy acél sátorcövekkel. Hiszem, hogy tényleg létezik a Mikulás, és azok a pirosba öltözött fickók karácsonytájt az utcán az ő bedolgozói. Hiszem, hogy létezik körülöttünk egy még soha nem látott világ. Hiszem, hogy a teniszlabdákat mérges gáz tölti ki, és ha egyet kettévágunk, és a kitóduló levegőt belélegezzük, belehalunk. Legfőképpen pedig hiszek a kísértetekben, hiszek a kísértetekben, hiszek a kísértetekben. Kész? Megvan? Jó.Csak kapaszkodjatok… és higgyetek el mindent. //Rémálmok és Lidércek - Stephen King, Előszó

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

2021. szeptember 6., hétfő

131. napi idézet: Szkíta rögök fölött hun-magyar szél járja - Obrusánszky Borbála

"A mai modern globalizált kultúra nagyon sok elemet ősi népektől, így a szkítáktól vett át. A ma divatos tetoválások legkeletibb mintáit a szkíták között találjuk meg. 

   Az aranyosnak nevezett Altaj hegységben rejtőző paziriki sírokból sorra kerültek elő olyan, kiváló állapotban megmaradt szkíta múmiák, amelyek testét tetoválás borította. Legelőször Rugyenko figyelt fel ezekre a különleges testdekorációkra. Egy másik szenzációs leletet, az ukoki hercegnőt majdnem húsz évvel ezelőtt tárták fel szintén az Altaj-hegységben, az orosz-kínai mongol határ közelében, és a halott a lelőhelyről, az Ukok-fennsíkról kapta nevét. A fiatal nőt kétezer ötszáz éve helyezték el egy kurgánsírba, akkor mindössze 25 éves volt. A régészek és a történészek még arra sem tudtak kielégítő választ adni, hogy a jégben konzerválódott múmia valóban hercegnő volt-e, vagy más feladatokat látott-e el a közösségben. Egyes vélemények szerint gyógyító volt, mások a közösség szellemi vezetőjét látják benne. 

   A fiatal nő testén is tetoválásokat vettek észre a szakemberek, bal vállán egy nagyon különleges rajzra lettek figyelmesek, azon egy szarvast griff csőrrel és ágas-bogas aganccsal ábrázoltak. Az agancsot kis griff fejekkel díszítették. A szkíta múmiákon lévő tetoválások értelmezésével nemrégen kezdtek komolyan foglalkozni a kutatók. Eddig már ismert volt az, hogy a testre általában a sztyeppei lovas műveltség mesebeli állatait karcolták. Ezek a lények nem tűntek el, hanem a szkíta utódnépeknél, így a magyar népesekben tovább élnek. A kutatók úgy vélik, hogy a tetoválás státuszszimbólum volt, csak az előkelők engedhették meg maguknak, hogy bőrükön ilyen díszítések legyenek. (...)"

/ Szkíta rögök fölött hun-magyar szél járja - Obrusánszky Borbála, 34-35. oldal


A megfogalmazás ebben a formában kicsit merész, én jobbnak gondolnám azt, hogy: "a szkítáktól is...". A legősibb (megtalált és fennmaradt) tetoválás jogáért jelenleg ugyanis Ötzi egész biztos indulónak számít, ahogy nagyon sok egyiptomi múmia is. És akkor még nem is beszéltünk az afrikai tradíciókról, ahol az úgynevezett hegtetoválások is elég elterjedtek a festékes eljárások mellett.

Ettől eltekintve nagyon érdekes megnézni, hogyan alakult, alakul a tetoválással kapcsolat hozzáállás. Úgy néz ki, ha egy tetoválással rendelkezőt cinikusan megkérdeznek, hogy: "-hogy néz ez ki majd, ha megörekszel?" - határozottan válaszolhatja, hogy "egész jól, ha konzerválódok még a múmiámat is menőbbnek fogják találni a tiédtől."

https://www.smithsonianmag.com/smart-news/infrared-reveals-egyptian-mummies-hidden-tattoos-180973700

https://www.si.edu/stories/ancient-ink-iceman-otzi-has-worlds-oldest-tattoos

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

2021. szeptember 5., vasárnap

130. napi idézetek - Az írásról - Stephen King

"…rá fog jönni, hogy valamennyi alak, akiket ön teremt, részben azonos önnel."

/Az írásról - Stephen King

"A legtöbb ember, ha egyszer leszokott a tévé pillanatnyi éhéről, élvezni kezdi az olvasásra fordított időt. A szüntelenül vernyákoló doboz kikapcsolása éppúgy javít az élet, mint az írás minőségén." 

/Az írásról - Stephen King, 147. oldal

"A hasonlat és a metafora az irodalom egyik fő gyönyörűsége: olvasni és írni egyaránt élvezet. Amikor nem céltalan, a hasonlatnak legalább annyira örülünk, mint mikor az idegenek tömegében egy régi barátra bukkanunk."

/Az írásról - Stephen King

"Ha egyszer becsapsz, szégyelld magad. Ha kétszer csapsz be, szégyellhetem magam. Ha harmadszor is sikerül, akkor mindketten szégyellhetjük magunkat." 

/Az írásról - Stephen King, 23. oldal

Rég olvastam Kinget, és eddig kevesebbet, mint szerettem volna. Ezt azoknak ajánlom akik bármiféle alkotói folyamattal már foglalkoztak valaha és azoknak akik Stephen Kingre, a könyvei mögötti emberre, az alkotóra is kíváncsiak.

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

129. napi idézet: Szkíta-magyar múltunk ragyogása - Obrusánszky Borbála

"A fehér hunok országa

A régi kínai forrás, a Liang su 54 fejezete leírja a közép-ázsiai fehér hunok szokásait. A krónika által említett szokások nem ismeretlenek számunkra. 

   Nézzünk egy kis ízelítőt belőle! A kínaiak szerint a hua-k, vagyis a hunok 520-ban különleges ajándékokkal halmozták el az udvarukat, többek között sárga oroszlánt, fehér cobolyprémet, perzsa brokátot és más holmit vittek nekik. Ezek nagyon értékesek lehettek a császárok számára, hiszen oroszlán nem élt Kínában, azt a közép-ázsiai területektől kaphattak. A mai kínai nyelvben ennek az állatnak a neve si, nyugati kapcsolatra utal. A cobolyprém pedig nemcsak náluk, de a szkíta-hun népeknél az egyik legértékesebb ajándéknak számított. A prémkereskedelmet ezért őseink monopolizálták egészen a késő középkorig. 

   A krónika szerint a hunok földje meleg, sok a hegy, völgy és a fa. Van mindenféle gabonájuk, a lakosság eledele pörkölt gabona és juhhús. Tehát nem igaz az a történészi állítás, miszerint a hunok nem ismerték a földművelést. Sőt, tudjuk, hogy a görögök is a szkíták gabonájából táplálták lakosságukat. A kínaiak arról is tudomást szereztek, hogy minden hun jól bánik a fegyverrel, különösen az íjjal. Ami a ruházatukat illeti, nagyon előkelőn öltözködhettek őseink. Liang su szerint a hunok rövid ujjú köntöst viselnek, aranyos, jádés övvel. A nők prémet viselnek, fejükre faragott fából szarvat tesznek, hossza hat láb és azt arannyal, ezüsttel díszítik. Utóbbi fejdísz mása került elő a híres tuvai Arzsán kurgánból, de a középkori előkelő mongol asszonyoknál is ilyen fejdísz volt divatos. Az a megjegyzés, miszerint a hunok között kevés a nő és a fivérek közösen tartanak feleséget, arra utal, hogy a megözvegyült asszonyokat nem dobták ki a családból, hanem a fiatal testvér feleségül vette és az asszonyt továbbra is a családban tartotta.

  A kínaiak szerint a hunoknak nincsenek fallal körülvett városaik, sem külvárosaik, nemezházakban laknak, melynek ajtaja keletre nyílik. Erre mindjárt a finnugristák felkapják a fejüket, hogy íme, a hunoknak nem voltak városaik. A kínai krónika nem állít ilyet, csupán azt mondja, hogy nem olyan városokban élnek, mint ők, vagyis sok hun települést nem védett fal. A jurták megléte teljesen természetes a pásztornépeknél, hiszen az legkényelmesebb lakóhely a legelők mellett.

   Bár a kínaiak azt mondják, hogy a hunoknak nincs írásuk és fára róják szerződéseiket, ez azonban megint azt jelenti, hogy a kínaiakhoz hasonló jeleket nem használnak, hiszen maguk vallják be, hogy a hunok róják a betűket, ami a rovásírás meglétére utal. A Liang su úgy folytatja a beszámolót, hogy őseink szomszédos országokkal való érintkezésben szomszéd országbeli, hu népekkel, vagyis rokonokkal íratnak levelet, hu írással, papír gyanánt juhbőrt használnak. Ez arra utal, hogy a katonáskodó hunok rokonokat fogtak be kancellári feladatok elvégzésére."

/Szkíta-magyar múltunk ragyogása - Obrusánszky Borbála, A fehér hunok országa, 54-55. oldal

Erősen antikvár státuszban mozog a könyv. Jelenleg egy oldalon megtaláltam, ahol rendelhető is, a Hazafias.hu-n. 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

2021. szeptember 3., péntek

128. napi idézetek: Viharidő - Andrzej Sapkowski

"Az ajtó mágikus volt, varázslat biztosította. A medalion gyenge rezgése azonban azt jelezte, hogy ez a varázslat nem erős. Arcát az ajtóhoz közelítette. 

– Jóbarát. 

Az ajtó zajtalanul nyílt ki olajozott zsanérjain. Ahogy helyesen eltalálta, szabvány szerint, sorozatgyártásban szerelték fel gyenge mágikus biztosítással és gyári jelszóval, szerencséjére senkinek sem akaródzott valami rafináltabbat beállítani."

/Viharidő - Andrzej Sapkowski, 233-234. oldal

"– Savanyú káposzta! – közölte, és szájához emelte a hordóból facsipesszel kiemelt darabot. – Kóstold meg, Geralt. Pompás, igaz? Ízletes és jótékony hatású az ilyen káposzta. Télen, amikor hiányzik a vitamin, megvéd a skorbuttól. Ráadásul tökéletes antidepresszáns szer. 

– Hogyhogy? 

– Bekapsz egy krigli savanyú káposztát, megiszol egy krigli aludttejet… és a depresszió lesz a legkisebb gondod."

/Viharidő - Andrzej Sapkowski, 51. oldal

"A félelem sosem szokott irracionális lenni, helyesbített Geralt, de csak magában. Nem számítva a lelki rendellenességeket. Ezt a legeslegelején tanítják meg a fiatal vajákoknak. Jó, ha valaki rettegést érez. Ha rettegsz, az azt jelenti, hogy van mitől félni, légy tehát éber. A rettegést nem kell leküzdeni. Elegendő, ha nem kerít hatalmába. És érdemes belőle tanulni."

/Viharidő - Andrzej Sapkowski, 114. oldal

És ezzel zárulnak a Vaják könyvek a napi idézetek között. Ezt a könyvet egyébként még nem olvastam és nincs is meg. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sok rajongó nem jókat nyilatkozik, ha erről a könyvről kérdezik, másrészt utólag lett hozzáírva egyfajta nulladik könyvként az univerzumhoz. Viszont Sapkowski írta, így szerintem én is teszek vele majd egy próbát. 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

2021. szeptember 2., csütörtök

127. napi idézet: Miklósvölgyi János - Emésztő tűz van előtte, s körülötte erős forgószél avagy gondolatok az ószövetségi istenképről

"...Az sem lehet vitatárgya, hogy a keveredés tiltása a zsidó nép "tisztaságát" hivatott megőrizni. Az isteni szándék tehát a zsidósággal szemben két irányba mutat: uralkodás a földön és a zsidóság más nációkkal való keveredésének tiltása. De nem ismerős valahonnan ez a hang? Nem ismerős valahonnan az az agresszív propaganda, mely egy bizonyos nemzetet a többi fölé emelve, finoman fogalmazva sem tartja ajánlatosnak a hozzá kevésbé méltóval való keveredést? A kérdés megválaszolása érdekében lássunk egy másik idézetet: "....Országunknak is szükségképpen el kell nyernie az őt e földön megillető helyet (...), egy napon a föld ura lesz. Az erősebbnek uralkodnia kell a gyengébben, és nem szabad a gyengébbel egybeolvadnia." A két programpont tehát tartalmát illetően tökéletesen, megfogalmazását tekintve pedig kis híján tökéletesen azonos. Mindkettő uralkodásra és a "keveredés" tiltására vonatkozik. A gond csupán az, hogy míg az előző a héber eredetmítosz Teremtő Istenének, addig az utóbbi Adolf Hitlernek a "Mein Kampfban" rögzített szándékát tükrözi. Az pedig, hogy a "Mein Kampf" és a Tóra súlyponti kérdéseknél fedésbe kerül egymással, igencsak komoly dilemmákat vet fel a teremtő isten szellemiségére és értékrendjére vonatkozóan. Ismét megfogalmazódik ugyanis a kérdés: miféle Isten-kép az, amely voltaképpen annak az Adolf Hitlernek a nyelvén beszél, aki az árjaként definiált "választott népe" státuszát más népek kiirtásával próbálta világuralmi pozícióba rendelni? Mert kétségeink ne legyenek afelől, hogy a hírhedt náci vezér Jahvéhoz hasonlóan saját népét - a németet - szintén "választott népi" magasságokba kívánta emelni. Szolgáljon bizonyítékul a Rutgers University és a New York University tanárának, Lawrence Birken amerikai történésznek, a "Hitler: as philosophe: Remnants of the Enlightenment in National Socialism" című publikációjának egy témába vágó szakasza: "... Az idézet folytatása a machiavellizmusa miatt érdekes. Hitler a zsidó isten szövetségében akarta érvényesíteni, amit olykor mondott is: nem a zsidó, hanem a német a választott nép."
    Nos, mindezek tükrében mindenféle ellentmondás nélkül rögzíthető a következő tény: egy választott státuszt megalkotó istenként elfogadtatott entitás világformáló forgatókönyve és sors-képlete ugyanazon szisztéma szerint íródik és alakul, mint Hitler árja-képe. Mindkettő "választottság" tudatból indul, és mindkettő értelemszerűen pusztításba, az alattvalók leigázásába, illetve fizikai megsemmisítésébe torkollik, éppen ezért ha indokolatlanul merésznek is tűnik a párhuzam, de be kell látnunk, hogy annak a krematóriumnak a lángját, amelyet az antikrisztusi erő Auschwitzban ártatlan zsidókat elpusztítva beüzemelt, Jahve parancsára Kánaán földjén a választott nép gyújtotta meg ("...A népet pedig (...) mészkemenczén vitt által, és így cselekedék  az Ammon fiainak minden városában." /Sámuel II. 12, 31)
   Jól érzékelhető tehát, hogy a "választottság" tudat nem csak, hogy gyilkos fegyver, hanem globális nagyságrendű tragédiákat tápláló tűz is, s mint ilyen, az emberiség alapvető érdeke, hogy lehetőség szerint nyom nélkül kerüljön kiiktatásra az emberi tudatból. 

Miklósvölgyi János - Emésztő tűz van előtte, s körülötte erős forgószél avagy gondolatok az ószövetségi istenképről, 74-76. oldal

Nem éppen a legkedvesebb téma, de a könyv fontos pontokra hívja fel a figyelmet. Rövid, 102 oldalas, oldalanként kevés karakterrel, de annál hiánypótlóbb. Van helye, ugyanis csak úgy érthetünk meg ismétlődő, visszatérő "programhibákat", ha azok keletkezésével és mechanikájával alapjában tisztában vagyunk.

Jelenleg a Bookline-on 10ezer forint, a Magyar Menedéken 1789 forint volna az ára... de elfogyott. Csak találgatni merek miért nem nyomtak belőle újabbakat... másrészt lehet, hogy olyan is vásárolt belőle több darabot, aki azonnal tűzbe dobta, mert fájt az igazság(?). 

Amúgy nem csak Jehováról, Krisztusról is van benne szó, az Újszövetség, a Fény is helyet kap a könyvben. Ajánlom minden olvasni tudónak. 

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

2021. szeptember 1., szerda

126. napi idézetek: A tó úrnője - Andrzej Sapkowski

"– A haladás – mondta végül – olyan, mint egy disznócsorda. És így kell tekinteni erre a haladásra, így kell értékelni. Mint a legelőn és az úton kószáló disznócsordát. A csorda létezésének a tényéből különböző előnyök származnak. Van csülök. Van kolbász, van szalonna, van kocsonya. Szóval, vannak előnyök! Nem kellene tehát az orrod fintorgatni, hogy minden tele van szarva."

/A tó úrnője - Andrzej Sapkowski, 458. oldal

"– Ez itt – a vaják megrázta a zsákmányt – rendszerint hátulról támad, és tévedhetetlenül célozza meg a gerincet vagy a bal oldali vese alatti ütőeret. Általában elég egyetlen csőrcsapás. Ami pedig a baziliszkuszt illeti, mindegy, hol harap meg. A mérge a legerősebb ismert idegméreg. Egy másodperc alatt öl. 

– Brrr… És mondd csak, melyiket lehet kicsinálni tükörrel? 

– Mindegyiket. Ha egyenesen fejbe vágjuk vele."

/A tó úrnője - Andrzej Sapkowski, 57. oldal

"– A szerelemmel – mondta lassan Fringilla – úgy áll a helyzet, mint a vesegörccsel. Amíg nem jön a roham, el sem tudod képzelni, milyen. És amikor valaki elmondja, nem hiszed el."

/A tó úrnője - Andrzej Sapkowski, 96. oldal, Harmadik fejezet

"– Íme – mondta a tünde – Uroborosz, az ősrégi kígyó. Uroborosz a végtelent jelképezi, és ő maga a végtelen. Ő az örök távozás és az örök visszatérés. Olyan, aminek nincs se kezdete, se vége. – Az idő olyan, mint az ősrégi Uroborosz. Az idő a múló pillanat, a homokórában lehulló homokszem. Az idő azokból a pillanatokból és eseményekből áll, amelyekkel oly szívesen próbáljuk megmérni. De az ősrégi Uroborosz arra emlékeztet bennünket, hogy minden pillanatban, minden percben, minden eseményben benne rejlik a múlt, a jelen és a jövő. Minden pillanatban benne rejlik az örökkévalóság. Minden távozás egyúttal visszatérés is, minden búcsúzás üdvözlés is, minden visszatérés elválás is. Minden egyszerre a kezdet és a vég."

/A tó úrnője - Andrzej Sapkowski, 159. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html

Frank Herbert - Csillagkorbács (olvasónapló)

Egy olyan író könyvét olvasni, mint Frank Herbert különleges érzés. Nem csak azért, mert egy nagy név írta, ha nem mert már több, mint ötve...