Popkulturális Témák : 129. napi idézet: Szkíta-magyar múltunk ragyogása

"A fehér hunok országa

A régi kínai forrás, a Liang su 54 fejezete leírja a közép-ázsiai fehér hunok szokásait. A krónika által említett szokások nem ismeretlenek számunkra.

Nézzünk egy kis ízelítőt belőle! A kínaiak szerint a hua-k, vagyis a hunok 520-ban különleges ajándékokkal halmozták el az udvarukat, többek között sárga oroszlánt, fehér cobolyprémet, perzsa brokátot és más holmit vittek nekik. Ezek nagyon értékesek lehettek a császárok számára, hiszen oroszlán nem élt Kínában, azt a közép-ázsiai területektől kaphattak. A mai kínai nyelvben ennek az állatnak a neve si, nyugati kapcsolatra utal. A cobolyprém pedig nemcsak náluk, de a szkíta-hun népeknél az egyik legértékesebb ajándéknak számított. A prémkereskedelmet ezért őseink monopolizálták egészen a késő középkorig.

A krónika szerint a hunok földje meleg, sok a hegy, völgy és a fa. Van mindenféle gabonájuk, a lakosság eledele pörkölt gabona és juhhús. Tehát nem igaz az a történészi állítás, miszerint a hunok nem ismerték a földművelést. Sőt, tudjuk, hogy a görögök is a szkíták gabonájából táplálták lakosságukat. A kínaiak arról is tudomást szereztek, hogy minden hun jól bánik a fegyverrel, különösen az íjjal. Ami a ruházatukat illeti, nagyon előkelőn öltözködhettek őseink. Liang su szerint a hunok rövid ujjú köntöst viselnek, aranyos, jádés övvel. A nők prémet viselnek, fejükre faragott fából szarvat tesznek, hossza hat láb és azt arannyal, ezüsttel díszítik. Utóbbi fejdísz mása került elő a híres tuvai Arzsán kurgánból, de a középkori előkelő mongol asszonyoknál is ilyen fejdísz volt divatos. Az a megjegyzés, miszerint a hunok között kevés a nő és a fivérek közösen tartanak feleséget, arra utal, hogy a megözvegyült asszonyokat nem dobták ki a családból, hanem a fiatal testvér feleségül vette és az asszonyt továbbra is a családban tartotta.

A kínaiak szerint a hunoknak nincsenek fallal körülvett városaik, sem külvárosaik, nemezházakban laknak, melynek ajtaja keletre nyílik. Erre mindjárt a finnugristák felkapják a fejüket, hogy íme, a hunoknak nem voltak városaik. A kínai krónika nem állít ilyet, csupán azt mondja, hogy nem olyan városokban élnek, mint ők, vagyis sok hun települést nem védett fal. A jurták megléte teljesen természetes a pásztornépeknél, hiszen az legkényelmesebb lakóhely a legelők mellett.

Bár a kínaiak azt mondják, hogy a hunoknak nincs írásuk és fára róják szerződéseiket, ez azonban megint azt jelenti, hogy a kínaiakhoz hasonló jeleket nem használnak, hiszen maguk vallják be, hogy a hunok róják a betűket, ami a rovásírás meglétére utal. A Liang su úgy folytatja a beszámolót, hogy őseink szomszédos országokkal való érintkezésben szomszéd országbeli, hu népekkel, vagyis rokonokkal íratnak levelet, hu írással, papír gyanánt juhbőrt használnak. Ez arra utal, hogy a katonáskodó hunok rokonokat fogtak be kancellári feladatok elvégzésére."

/Szkíta-magyar múltunk ragyogása - Obrusánszky Borbála, A fehér hunok országa, 54-55. oldal