"-Ha a halál-közeli-tapasztalatok valóban ennyire gyakoriak, ahogyan ön mondja, akkor általában miért nem tudnak többet erről az emberek?
- Ennek több oka lehet. Az első helyen említem azt a tényt, hogy a mai közfelfogás határozottan ellen van minden olyan beszédnek, mely a biológiai halál utáni élet lehetőségét tanítja. Olyan korban élünk, amikor a tudomány és a technika roppant haladást tett a természet megmagyarázására és meghódítására. Sok ember már visszatetszőnek találja, hogy olyan fogalmakban gondolkodjék, melyek inkább a babona régmúlt világába illenek. A mai ember tudományos fogalmakban akar gondolkodni. Ezért nem veszik sokan komolyan az ilyen élménnyel rendelkező embereket, mert ezek az élmények kívül vannak a tudományos határokon. Ez a magatartás sokkal könnyebb, mint elfogadni azokat a személyeket, akik természetfölötti tapasztalattal rendelkeznek, inkább elhallgattatják őket, ha a kérdés nyilvánosság előtt előkerül.
Meg vagyok győződve róla, hogy ezeknek az embereknek az élményeiben sokkal több részlet van, mint amit elmondanak, csak félnek, mert "bolondnak" tartják őket s így az élmények sohasem, vagy legfeljebb egy-két barát, rokon előtt lesznek ismeretesek. Ezenkívül a halál közeli élmény témája a nyilvánosság előtt zavaros dolog, mert ez a tapasztalat eltér attól, amit az ismeretelméletből és a pszichológiából ismerünk. Sok dolog, amit naponta látunk és hallunk, anélkül jut öntudatunkba, hogy nyomot hagyna bennünk. Figyelmünk inkább csak a különösen izgalmas dolgok felé irányul. Bizonyára mindenkinek volt már olyan tapasztalata, hogy egy ismeretlen szó jelentését megismerte, s ha ezt a szót a következő napon is olvasta, akkor még világosabb lett a jelentése. Ez nem azzal magyarázható, hogy ez a szó új és friss fogalomként került volna beszédbe, hanem inkább azzal, hogy már régóta használatban volt, de jelentését nem ismerte, s ezért csak tovább olvasta anélkül, hogy tudatosan figyelt volna rá.
Hasonló esetet éltem át az egyik előadásom utáni vitában. Felszólalt egy orvos és azt kérdezte: „Már olyan sok éve dolgozom az orvosi gyakorlatban. Ha ezek a tapasztalatok valóban oly gyakran előfordulnak, mivel magyarázza ön, hogy eddig én nem hallottam ilyenekről?" Tudtam, hogy hallgatóim közül egykettő ismer ilyen esetet és a kérdést azonnal a közönség felé továbbítottam: „A jelenlevők közül hallott már valaki hasonló dolgokról?" Az orvos felesége felemelte a kezét és elmondta egy nagyon jó barátjuk történetét.
Van egy másik példa: Egy ismerős orvos akkor lett figyelmes ilyen élményre, amikor az egyik előadásomról szóló újságcikket elolvasta. Másnap az orvos egyik betege hasonló tapasztalatot beszélt el, anélkül, hogy ő kérdezte volna. Az orvos megbizonyosodott a felől, hogy a beteg egyáltalán nem hallott az én munkámról és nem is olvasott róla. A beteg azért volt bizalommal az orvosához, mert olyasmi történt vele, amit ő nem értett és ez nyugtalanította, tőle akart eligazítást kapni.
Igy megtörténhetett, hogy mindkét orvos már korábban hallott ilyen esetekről, de azokat csak egyéni hóbortnak tartotta és nem széleskörű jelenségnek, ezért nem fordított rájuk semmi figyelmet.
Végül az orvosoknál létezik egy speciális ok, mely megmagyarázza, hogy közülük sokan miért nem ismernek halálközeli élményeket, bár nekik több ilyen élményt kellene ismerniök, mint a többi embernek. Az orvostanhallgatóknak kiképzésük idején azt vésik a fejükbe, hogy ne vegyék figyelembe, amit a beteg a saját hogylétéről mond. Minden orvosnak meg kell tanulni, hogy a figyelmét teljesen a betegség lefolyásának mérhető jelenségeire összpontosítsa, de a beteg egyéni véleményét, „panaszát" mindig csak cum grano salis kell értékelni. Ezt sokan így is teszik, mert könnyebb a mérhető tényállásra helyezkedni. Ez az alapbeállítottság eredményezi aztán, hogy ők nem találkoznak halálközeli élményekkel, mert csak elenyészően kevés az az orvos, aki kötelességének érzi, hogy a beteg érzelmi és gondolatvilága felől érdeklődjék, akit éppen a klinikai halál állapotából keltettek életre. Az ilyen felfogású orvosok jóllehet sokan vannak, akiknek találkozniok kellett volna a halálközeli tapasztalatokkal — valószínűleg semmivel sem tudnak többet ezekről, mint a többi ember."
/Élet az élet után - R. A. Moody 124-125. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése