"A tragédia csak a nagy embert, a hőst ábrázolja, mert a ,,kisember,, az ,,ÖntudatIan ember", aki ösztönei és szokásai fogságában nem emeli a magasba pillantását, és nem fogadja el az istenek kihívását, sohasem a tragédia tárgya, hanem a komédiáé. A komédia a kisembert ábrázolja, a hétköznapi élet visszásságaihoz kötődő ,,átlagpolgárt", aki soha nem képes elfogadni a nagyszerű végzetet. A tragédia kizárólag hősöket és királyokat jelenít meg, tehát olyan embereket, akik az emberlét feladatainak áldozzak magukat, akik úgy döntöttek, hogy az individuáció útját járják, és ezért készek arra, hogy elviseljék az igazságot.
Miféle igazságról van szó a tragédiában? Ezzel a kérdéssel akaratlanul is témánk magvához nyúlunk előre. A tragédia az emberlét feltételeit olyan világosan és illúzióktól mentesen ábrázolja, hogy ezt a mai ember aligha képes elviselni. Mi már leszoktunk arról, hogy szembenézzünk a magunk igazságával. Nem akarjuk elfogadni az attikai tragédia emberképét. Ezért értelmezzük át állandóan a tragédiát. Vonakodunk felismerni magunkat a tragikus hősökben - pedig kizárólag erről| van szó. A tragédia feladata az, hogy kibontakoztassa vallási, kultikus és gyógyító erejét."
/Oidipusz - Thorwald Dethlefsen, 41-42. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése