"– Nem sok jót jósolok a fajtátoknak, emberek – mondta komoran Zoltán Chivay. – Minden értelmes lény ezen a világon, hogyha szükségre, nyomorra és szerencsétlenségre jut, általában a saját fajrokonához csapódik, mert közöttük könnyebb a nehéz időket átvészelni, mert egyik segíti a másikat. Közöttetek meg, emberek közt, mindenki csak azt nézi, hogyan tudná magát a másik nyomorán megszedni. Ha éhség van, nem osztozik a zabán, hanem felzabálja a leggyengébbeket. A farkasok közt még működik is ez a módi, lehetővé teszi, hogy a legegészségesebb és legerősebb egyedek maradjanak fenn. De az értelmes fajok példányai közt az ilyen szelekció általában a legnagyobb szukafattyakat engedi csak fennmaradni és dominálni. A következtetések levonását és a prognózisokat meghagyom nektek."
/A tűzkeresztség - Andrzej Sapkowski, 144-145. oldal
"Ha megpróbálnék mindenkivel jó lenni, az egész világgal és az összes benne élő lénnyel, az csak egyetlen aprócska csepp édesvíz volna a sós tengerben, más szóval: hiábavaló erőfeszítés. Úgy döntöttem hát, hogy konkrét jót teszek, olyat, ami nem vész kárba. Magamhoz leszek jó és a közvetlen környezetemhez.
/A tűzkeresztség - Andrzej Sapkowski, 78. oldal
"Meg azt is tudnotok kell, hogy a mandragóra erős afrodiziákum, és szerelmi mágiához is használják, különösen a lánykák ellenállásárnak a megtörésére.Épp innen származik a mandragóra népi elnevezése is: szerencsegyökér.Merthogy minden gyökérnek szerencsét hoz a lányoknál."
/A tűzkeresztség - Andrzej Sapkowski, 117. oldal
"A hadsereg mindenekelőtt rend és fegyelem. A katonaság nem létezhet rend és fegyelem nélkül. Annál is furcsább, hogy a valódi háború – márpedig láttam egynéhány valódi háborút – rend és fegyelem tekintetében a megtévesztésig emlékeztet egy tűzvész dúlta kuplerájra.
/A tűzkeresztség - Andrzej Sapkowski, 47. oldal (PlayOn, 2015)
"– Ó – ismételte Zoltán.
– Hol? Mi? – kérdezte Kökörcsin a kengyelben állva és a szoros mélyét bámulva, a törp mutatta irányban. – Semmit se látok!
– Ó.
– Ne fecsegj, mint a papagáj! Mit: ó?
– A folyócska – magyarázta Zoltán nyugodt hangon. – A Chotla jobb oldali mellékfolyója. Ónak hívják.
– Ááá…
– Mit hord ez már megint össze! – nevetett fel Percival Schuttenbach. – Az Á a felső folyásnál ömlik a Chotlába, szép kis útra innen. Ez itt az Ó, nem az Á."
/A tűzkeresztség - Andrzej Sapkowski, 103. oldal, Harmadik fejezet
A legjobbakat most is kimásoltam a moly.hu-ról. Szóval szinte az összeset ami ott volt. Ilyen Sapkowski, a karakterei ÉLNEK miközben szeretnek, háborúznak, káromkodnak és utaznak. Bizonyos értelemben nem volt olyan pillanata a könyveinek mikor kételkedtem annak a valóságosságában amit olvasok.
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése