"- No és mi van, ha nincs jámbor élet? - kérdezte Buddha. - Az öt szerzetes egyre idegesebb lett, de egyikük sem válaszolt a kérdésre. - Látod? - folytatta Buddha. - Még a jámborság is olykor csak az önző ént táplálja. Más akarsz lenni. Biztonságban akarsz élni. Reményt akarsz.
- És ebben mi a rossz? - kérdezte Asszadzsi.
- Mert mindez csak olyasmi, ami álomba ringat.
- Ha nem álmodnánk, ugyan mit láthatnánk?
- A halált.
Az öt szerzetes testén borzongás futott végig. Értelmetlen lett volna tagadni, amit testvérük mondott, de ha elfogadják, mi reményük marad? Buddha ekkor így szólt:
- Mindannyian féltek a haláltól, éppúgy, ahogyan én féltem, úgyhogy minden mesét hajlandók vagytok elhinni, ami félelmeteket enyhíti, sőt egy idő után még akkor is elhiszitek, ha saját agyatokból pattant is ki egykor. (...)
Azért jöttem el hozzátok, hogy megmondjam: teljessé lehettek, de csak akkor, ha így tekintetek magatokra. Nem létezik semmiféle jámbor élet. Nem létezik semmiféle harc jó és rossz között. Nincs bűn, és nincs megváltás. Valódi éneteket mindez nem érinti. Mélységesen érinti viszont hamis éneteket, azt, amelyik a különálló énben hisz. A megvilágosodás kapujáig próbáltátok hajtani különálló éneteket, minden magányosságával, szorongásával és hiúságával együtt. Ám ez az én sosem léphet be azon a kapun, hiszen csak kísértet. (...)
- Nézd csak az erdőt - válaszolta Buddha. - Nap, mint nap átsétálunk rajta, és közben azt gondoljuk, hogy nap mint nap ugyanazon az erdőn sétálunk át. Pedig egyetlen levél sem azonos a tegnapival. A talaj minden szemcséje, minden növény és állat folyamatosan változik. Nem világosodhatsz meg különálló lényként - amilyennek magadat látod -, hiszen ez a lény, minden más tegnapival egyetemben, már el is tűnt. (...)
- Zavart keltettem - mondta Buddha -, pedig nem állt szándékomban. - Őszintén mondta ezt, alapos megfontolás után. Korábban nem hitte volna, hogy ébredése ennyire megzavarhatja a többi embert.
Egy szempillantás alatt - épp amilyen sebesen az előbb áttekintette korábbi tízezer életét - felmérte az emberiség gyötrelmes helyzetét. Mindenkit álom nyűgöz le, senkinek fogalma sincs valódi természetéről. Akadnak, akik nyugtalanul alszanak, néha felriadnak, és homályosan meg-megpillantják az igazságot. Aztán egykettőre megint álomba zuhannak. Ők a szerencsések. Az emberi lények zömének azonban halvány fogalma sincs a valóságról. Hogyan mondhatná el nekik, amit valójában mondani akar? Mindannyian Buddhák vagytok.
- Belátom, hogy ha veletek maradok, még inkább összezavarlak benneteket - jelentette ki. - Segítsetek tehát nekem. Közös erővel hozzunk létre egy olyan dharmát, amely nem rémíti meg az embereket. Veletek kezdve a sort, kedves rémült testvéreim. - Az öt szerzetes elmosolyodott, és kisé engedett bennük a feszültség. Buddha a tisztás övező virágzó fákra mutatott. - Ami dharmánknak ugyanilyen szépnek és könnyen megkülönböztethetőnek kell lennie - tanácsolta. - Ha a természet mindenütt felébred körülöttünk, az emberi lények sem érdemelnek mást. Az ébredésnek nem szabad gyötrelmesnek lennie.
- De hiszen te gyötrődtél! - mondta Asszadzsi.
- Igen, és minél többet kínlódtam, annál nehezebbé vált számomra az ébredés. Testemből és tudatomból ellenséget formáltam. Ezen az úton csak halál és még több halál hever. Amíg a testetek az ellenségetek, hozzá vagytok láncolva, a testnek pedig nincs más választása, csak a pusztulás. A halált csak akkor győzhetjük le, ha megfosztjuk valóságától.
Évekkel később Asszadzsi úgy emlékezett, hogy Buddha beszéde közben zivatar zúdult az erdőre. Szavait villámcsapások kísérték, a villám fénye megvilágította arcát, amely nem Gautama vadul elszánt arca volt többé: földöntúliságot és békét sugárzott. Hallották az esőcseppek kopogását a fák levelein, aztán a kopogás dobpergéssé sűrűsödött, az öt szerzetest azonban egyetlen csepp sem érte, még a tábortűzben sem szisszent föl egyetlen árva, eltévedt vízcseppecske sem. A természet így adta tudtukra, hogy Buddha több mint egyetlen megvilágosodott ember. Attól az éjszakától fogva követték őt."
/Deepak Chopra, Buddha, 294. - 297. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése