A Gorgo után nem sokkal megnéztem az 1998-as Godzillát, ahol egy visszatérő motívumot véltem felfedezni: a katonák előszeretettel lőnek egymásra a szűk utcákban, illetve a lehulló törmelékre hősiesen fittyet hánynak. A város pusztító szörny pedig elfoglalt, modern, gyakran táplálkozik a rohanó világban konzerv kajával.
Kicsit kutakodtam és rájöttem, hogy mi is G.Zilla eredete és lehet, hogy ez csak nekem új, de vissza lehet vezetni öreg barátunkat az 1951-es Köd kürt (The Fog Horn) c. rövid scifi történetig, amit Ray Bradburry írt. Bradburry egy olyan tengeri szörnyet álmodott, aki egy világítótorony hangját egy fajtársának véli. Röviden a lényeg, hogy a szörny egy idő után begorombul, hogy a bolondját járatják vele és lerombolja a tornyot.
A Fog Horn pedig inspirálta a The Beast from 20,000 Fathoms c. (1953) filmet. Az 53-as alkotásban már megjelenik az atom, egy robbantás következtében kiolvad egy őslény a jég börtönéből és mint később Amerika kapitányunk folytatja tovább misszióját.
Honda Isiró rendező és a Toho filmstúdió 1954-ben pedig elkészítette a Godzilla (vagy Godzsira) remekművét és innentől nem volt már megállás. A szörnyet olyannyira felébresztették a mélytengeri hidrogén-bomba tesztek, hogy kettő év múlva 1956-ban “amerikanizálták” az eredeti 54-es filmet, hozzá forgattak, átszabták és elkészítették a Godzilla, King of the Monsters!-t.
Az 1998-as és 2014-es későbbi filmeket megnézve el kell ismerni, hogy egy ilyen szörny félelmetes lehetett a korai 20. Század emberének. 1998-ban hogy minden figyelmünket lekösse közelharcig elmenő, civilekkel tarkított szűk utcákban zajlott a küzdelem. Roland Emmerich filmjében némi Jurassic Park utánérzettel kergették a kis szörnyek hőseinket.
2014-ben szintén rengeteg civil statiszta rohangált a háttérben, előtérben és a film egy részében az atom-fenyegetettség is jelen volt. Gareth Edwards a Cápából merítve csak ritkán mutatta meg a szörnyeket. És mikor láthattuk… volna ahogy harcolnak… a sötétben … egy pillanat múlva vágás és futkorászó gyerekeket nézhettünk.
Godzilla 1954-ben félelmetes volt, abszolút értelemben. A nukleáris fenyegetettség és az atom korszak kezdetének sikolyai a képzelet szüleményeit is még valóságosabbá tették.
Viszont hogy ha most a legmagasabb verzióját is vesszük ami 2014-ben 106 méter volt és ellene fordítjuk mondjuk a legmodernebb bunkerromboló bombákat (és atomról még szó sem volt) akkor jelen időnkben nem tűnik annyira legyőzhetetlen karakternek.
2014-es filmben a katonák arra hivatkozva hagyták Godzillát a szárnyas Muto-val megmérkőzni mert minden fegyverüket Muto elektromagnetikus impulzusa képes volt hatástalanítani.
A valóságban ezzel annyi probléma van, amire Kenny is felhívta már a figyelmet hogy a helikopterekkel és repülőkkel nem szükségszerű közel menni a céponthoz, elég ha azt a lövedék megteszi. Sőt több kilométer távolságból elindíthat egy modern repülőgép/drón egy bombát, rakétát, kezdeményezhet szőnyegbombázást bármely célpont ellenében.
Tehát nem tétel egy szörny, két szörny, sok szörny sem azt lehet biztosan állítani.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy kíváncsian várom mi lesz a filmesek következő dobása. Ugyanis tudom számos filmet, animációs filmet (stb…) kihagytam, a felsorolásból, a jövőbeni alkotók tudnak bőven inspirálódni a múltból. Persze a legjobb volna ha valami újszerű megközelítést láthatnánk mihamarabb.
Így a végén megemlítem, hogy azt az érdekességet, hogy a szörny ötletét Bradburry-nek egy lerombolt hullámvasút adta, amibe könnyedén belelátott egy dinoszaurusz csontvázat. Tanulság: a képzelőerő csodás utazásokra sarkalhat minket és egyetlen ötlet millió más embert inspirálhat.
