"Amíg nem támad fel benned a Tao derűs Bolondja, nem ismered a szabadságot.
Az önmagát szüntelenül megújító szellemi gazdagság és sebezhetetlenség a huszonkét szerep végső ideáljaként Harlequin gondtalan függetlenségében valósul meg. Mert akitől el lehet venni valamit, az akkor is nyomorult koldus, ha rongyait a legkáprázatosabb jelmezek alá rejti. Az olyan öröm, amely a következő ütemében bánattá változik, csak kontraszt, erősebben kiemeli a halál sötétségét.
Az olyan biztonság, amelynek páncél mögé, sündisznófészekbe, bunkerok mélyére kell bezárkóznia, a bizonytalanság és a rémület reménytelen álcája.
A Bolond nem fél semmitől. A testét nem védi, a lépteit nem vigyázza. Aggályok és terhek nélkül vándorolva csillagok járását figyeli, vagy lehunyt szemmel és két nyitott tenyérrel napkelyhet nyújt a Fény ingyen forrása felé, abból meríti táplálékát. Tudja, lépéseinek száma és a talaj, amelyen jár, meghatározott. De a törvények a benne élő örök zarándokra nem vonatkoznak. Ha az anyag leporlik róla, akkor is továbbhalad: vizek felszínén, felhők között vagy a kozmosz csillagösvényein... a léte el nem pusztíttathatatlan valóság marad.
S ez a valóság egyre leplezhetetlenebb előtte, amint energiái absztrahálódnak, teste súlytalanná válik, s lénye átrezeg a tükörvilág dimenziói közé.Szepes Mária - Dimenzió tarot
126. oldal.édesvíz kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése