"A játéknak sok szintje van, az alacsonyabbról fel lehet jutni a magasabbra, a magasabbról pedig visszahullani az alacsonyabbra - közben változnak a folyosók, változnak a csapdák, máshogy néznek ki a korsók, amelyekből az emberke iszik, hogy fölfrissítse életerejét, de egyébként minden változatlan: az emberke a kőfalak és a fáklyák közt szalad, a földön koponyák, a falakon rajzok. A játék célja, hogy eljusson az utolsó szintre, ahol a hercegnő várja, de ehhez sok időt kell a játéknak szentelni. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, el kell felejteni, hogy billentyűket nyomogatunk, és át kell változnunk az emberkévé - csak ekkor leszünk olyan ügyesek, hogy képesek legyünk vívni, átugrani a keskeny folyosókon csattogó pengéken, átszökellni az aknák fölött, és végigszaladni a beomló kőlapokon, amelyek csak egy pillanatra tartják meg a test súlyát, bár nincs semmiféle teste a figurának, súlya még kevésbé, mint ahogy, ha jobban belegondolunk, a beszakadó kőlapoknak sincs, bármilyen meggyőzőnek tűnjék is a koppanás, amelyet zuhanásukkal keltenek."
Viktor Pelevin - A tervhivatal hercege
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése