2021. október 25., hétfő

174. napi idézet: A Dűne - Frank Herbert

"– Mindent, ami önmagadon kívül van, tisztán tudsz látni, és alkalmazni tudod rá a logikádat – folytatta Jessica. – De jellegzetes emberi vonás, hogy ha személyes problémákkal kerülünk szembe, a legmélyebben személyes dolgokat a legnehezebb a logikánk ítélőszéke elé citálni. Inkább vergődünk, kapkodunk, inkább okolunk akármit, mint az igazi, mélyen gyökerező valamit, ami valójában emészt minket."

/A Dűne - Frank Herbert, 241. oldal

"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."

/A Dűne - Frank Herbert, 14. oldal, I. kötet

"Felötlött benne, hogy a könyörület nem más, mint az a képesség, hogy megálljon az ember, mégha csak egy pillanatra is. Ahol nincs megállás, ott nincsen könyörület." 

/A Dűne - Frank Herbert, 281. oldal

Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Frank Herbert - Csillagkorbács (olvasónapló)

Egy olyan író könyvét olvasni, mint Frank Herbert különleges érzés. Nem csak azért, mert egy nagy név írta, ha nem mert már több, mint ötve...