Az elmúlt órában épp átestem egy kutyatámadáson kis falumban (történetesen Gesztelyen, de ez jelen pillanatban mellékes). Történetemet gyorsan azért gépelem le, hogy egyrészt okulásért szolgáljon másnak, aki hasonló helyzetbe kerül, másrészt azért, hogy magamnak is összefoglaljam.
Röviden: 2021 07. 10-én sétáltam haza, gyanútlanul az utolsó buszról leszállva. Sötét, illetve alig megvilágított, gyér lámpafényes utcákon haladtam haza. Időpont 23:15 környéke. Az egyik utcán egy kerítésen kívüli kutya, más kerítés mögötti kutyák ugatásától fűtve jött felém, támadó jelleggel. Olyan felnőtt vizsla nagyságú lehetett, de fogalmam sincs milyen fajta.
Mivel egyrészt hasonló támadást már sikeresen túl vészeltem és mások történeteit is hallgattam kutyatámadás ügyében ezért elsődleges reflexemként az kapcsolt be, hogy:
- a nálam lévő mobiltelefon állandó lámpáját aktiváltam és a felém közelítő állat felé irányítottam
Ez első körben sikeresen elbizonytalanította az állatot. Olyan ellenség felé este kevésbé támad, amely képes elvakítani.
- a táskámat fél vállról egy kézbe vettem és csapásra készen tartottam
Erre mint később kiderült nem volt szükségem, fényes nappal viszont érthetően ez lett volna az első amihez csak nyúlhattam volna.
- és végül de nem utolsó sorban el kezdtem üvölteni a közelítő dögre
Az erőteljes emberi hang, az állattal szemben vakító fénnyel együtt párosulva további elrettentő hatással bír
Az idő ilyenkor relatív, legalább egyszer még próbálkozott a kutya a megközelítésemmel, utána feladta. Figyelve a hátamra, óvatosan, de továbbra is hangoskodva kihátráltam arról az utcáról amit úgy nézett ki (Szent István - korábbi nevén Április 4 - haha), hogy védelmezett.
Namármost, az én, sőt a mi szempontunkból teljesen mindegy, hogy azaz aktuális utca kutyája, vagy egy máshonnan odatévedt eb volt. Tök mindegy. Főleg akkor lett volna mindegy, ha a lábamba, vagy más nemesebb testrészembe harap.
Három pontot emeltem ki, okkal. Ugyanis ezek az ellenlépések kutyatámadások esetén alkalmazhatóak és alkalmazandóak. Amint felismered, hogy egy agresszív állattal találkozol, aki le akar téged dominálni és kész a támadásra, neked kell az erősebbnek lenni. Nincs más lehetőség. A barátkozás ilyenkor nem opció.
Szerencsen anno munka miatt belefutottam egy hölgybe, akit csak a nála lévő táskája/retikülje mentett meg, amit rögtönzött fegyverként használhatott, emlékeim szerint több, együttesen rá támadó állat ellen is. Az is elég. A lényeg, hogy lássák a dögök, hogy te, aki beléptél a vélt territóriumukra nem vagy megtámadható. Minden más csak filozófia.
Az is rohadtul filozófia, hogy ki engedte ki azt az állatot, a polgárőrség miért tehetetlen egy kóbor, agresszív állattal szemben, az is hogy te miért vonzottad be azt a dögöt... csak filozófia. Idézek egy régebbi cikkből:
Egy tanulság van: legyetek résen! És ne a farkasoktól féljetek, azok jobban félnek tőletek. Féljetek azoktól az eredendően szelíd társaktól, akiket mások már elvadítottak... és akár a lakásotoktól, házatoktól is pár lépésre megjelenhetnek... Magyarországon a sok házi kedvenc száma jelentős hanyag állattartással párosul. Szeretnék élni egy másfajta világban, ahol a dolgok nem így működnek, ahol a "kedvenceket" nem engedik ki esténként, ahol nem "csibészelik" őket ameddig az első idegenbe bele nem akarnak harapni... addig is... résen leszek továbbra is.
Írta: Balogh Tamás, alias Acrab, alias Sámat Hgolab, 2021 07 10. Gesztely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése