"Akkor megszólalt egy jogtudós, és azt mondá: Hát a Törvények, mester?
És ő így válaszolt:
Örömet leltek abban, hogy törvényeket fektettek le,
Ám még nagyobb örömetek telik a megszegésükben. Mint az óceán partján játszadozó gyermekek, kik homokváraikat kitartással építik, s aztán kacagva rombolják le azokat. Ám miközben homokváraitokat építitek, az óceán mind több homokot sodor a partra, és amikor elpusztítjátok a homokvárat, az óceán veletek kacag. Bizony, az óceán mindig együtt kacag az ártatlanokkal.
Hanem mi légyen azokkal, akik számára az élet nem óceán, és az ember alkotta törvények nem homokvárak.
Hanem nekik az élet kőszikla, és a törvény a véső, mellyel önnön képmásukra faraghatják? Mi légyen a nyomorékkal, aki gyűlöli a táncosokat? Mi légyen az ökörrel, amely szereti az igát, s az erdő szarvasait, őzeit kóbor bitangnak tekinti?
Mi légyen a a vén kígyóval, mely bőrét nem képes levedleni, s a többi kígyót meztelennek, szégyentelennek találja? És azzal, aki korán érkezik a menyegzői lakomára, és amikor jóllakván, elfáradva útjára indul, kijelenti: minden lakoma törvénytelen, és mindenki, aki részt vesz rajta, törvényszegő?
Mi mást mondhatnék ezekről, mint azt, hogy a napfényben állnak, de hátukat fordítják a Nap felé? Csak saját árnyékukat látják, és árnyékuk számukra a törvény. És mi számukra a Nap - csupán az, ami az árnyékot veti.
És mit jelent elfogadni a törvényt, ha nem azt: legörnyedni, és az árnyékot a földre rajzolni?
De tinéktek, akik orcátokat a Nap felé fordítva jártok, mit jelenthetnek holmi földre rajzolt ábrák? Tinéktek, akik a szél szárnyán jártok, mely szélkakas szabhat irányt? Mely emberi törvény köthet meg benneteket, ha széttöritek igátokat, de senki börtönének ajtaját nem töritek szét?
Mely törvényt kellen félnetek, ha táncoltok, de senki vasláncaiban lábatok meg nem botlik?
És ki idézhet törvény elé, ha elvetitek ruhátokat, de senki útjában nem hagyjátok? Orfalisz népe, a dobot el lehet némítani, és a lant húrjai meglazíthatók, de ki parancsolhatja meg a pacsirtának, hogy ne énekeljen?"
A próféta - Kahlil Gibran, 42. oldal
„Élek, mint te és most is melletted állok. Hunyd be a szemed és nézz körül, ott látsz engem magad előtt."
(Kahlil Gibran sírfelirata)
"Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek, hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis, mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedel."
"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, Jóllehet minden útja nehéz és meredek."
/Kahlil Gibran (1883-1931)
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése