"- Látom, nagyon kényelmesen berendezkedett itt - jegyezte meg Vinkó erőtlenül.
- Sose építsen olyan tömlöcöt, amiben ön sem szívesen töltene el egy éjszakát! - tanácsolta a Patrícius, miközben elrendezgette az ételt a ruhadarabon. - A világ sokkal boldogabb hely lenne, ha a népek szemük előtt tartanák ezt.
- Mi mind azt hittük, hogy ön titkos alagutakat építtetett, meg ilyeneket - ismerte el Vinkó.
- El nem tudom képzelni, miért - felelte Lord Lodoci. - Az embernek akkor folyamatosan menekülnie kellene. Kevésbé hatékony megoldás. Ehelyett íme, itt vagyok, a történések középpontjában. Remélem, érti, Vinkó! Sose bízzon olyan uralkodóban, aki alagutakra, titkos rejtekhelyekre meg menekülőutakra támaszkodna! Az ilyen jó eséllyel nem adja bele szívét-lelkét a munkába.
/Őrség! Őrség!, 374-375. oldal
"... A Patrícius felsóhajtott, majd gondosan megjelölve, hol tart a könyvben, félretette. A hangokból ítélve roppant nagy felfordulás lehetett odakinn. Igen valószínűtlennek tűnt, hogy akár egyetlen palotaőr is maradt a környéken - ami nagyon is kapóra jött lord Lodocinak. A palotaőrök többnyire alaposan kiképzett, edzett személyek voltak, így kár lett volna akár egyet is elpocsékolni közülük.
Később bizonyosan szüksége lesz még rájuk.
Odalépett az egyik falhoz, aztán megnyomott egy kisebb kőtömböt, ami pontosan úgy nézett ki, mint az összes többi körülötte. Azonban semelyik másik kisebb kőtömb megnyomása sem járt volna azzal az eredménnyel, hogy a fal egy része nehézkesen, súlyosan félregördül.
A falrész mögötti rekeszben gondosan válogatott holmik hevertek: némi vastartalék, váltás ruhák, pár kisebb ládányi drágakő és nemesfém, illetve bizonyos szerszámok. Valamint egy kulcs. Sose építtess olyan tömlöcöt, amiből te magad nem tudsz kijutni!
A Patrícius felemelte a kulcsot, majd az ajtóhoz sétált. Miközben a zár tolórúdjai félresiklottak jól olajozott vezetősínjeikben, ismét eltűnődött azon, vajon nem kellett volna-e említést tennie Vinkónak is a kulcsról. De hát olyan szembetűnő élvezettel munkálkodott a tömlöcből való szabadulásán! Egészen biztosan rosszul viselte volna, ha megtudja, hogy létezik egy ilyen kulcs. Meg egyébként is, valószínűleg komolyan összezavarta volna abban, ahogy látja a világot. Márpedig lord Lodocinak szüksége volt Vinkóra és arra, ahogy ő szemlélte a világot.
A Patrícius kitárta a börtöncella ajtaját, aztán hang nélkül kisétált hajdani palotája romjai közé.
/Őrség! Őrség!, 406-407. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése