"Örökre megmaradnak a gyermekkor emlékei, azaz érzés, amit a hullámok játéka kelt, ahogy a lábujjak alól kimossa a rózsaszín meg ezüst homokszemeket, vissza a tenger mélyére. Olyan nyugalmas volt; valami megfoghatatlan módon a halhatatlanság mutatkozott az ár-apály váltakozásában meg az ég és a tenger végtelenjében. Most, ahogy rácsodálkozom ugyanarra a szikrázó víztükörre, tudom, hogy ifjúságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén."
/L. M. Montgomery
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése