"A csend az a kulcs, amely kinyitja a szolgaság bilincseit."
"Amíg az elméddel azonosulsz, megmaradnak a kételyeid. Azon töröd a fejed, hogy miben lehet megbízni. A fejedben hallható hang miatt zűrzavart és homályt élsz át. Nem látod azt, ami ott van közvetlenül előtted, mert a múltban és a jövőben élsz, mentálisan elszakadva a jelentől.
Mivel az ego-elme elfoglalta Isten szerepét, arroganciájában magát gondolja a teremtőnek. Ha kész vagy feladni a felfújt ego arroganciáját, akkor az elme megadja magát, és engedi, hogy a szív irányítson. Nem a test, nem az érzelmek, nem a gondolatok, hanem az igazi szív: a mindig jelenlévő abszolút csend, a tudatos szeretet. A halhatatlan, tudatos szeretet fog irányítani, vagy az elméd? Ezek közül választhatsz. (...) /Eli Jaxon-Bear, Mit akarsz valójában? /115. oldal
"...A természetes intuíció a csendben szólal meg. Ha beszélsz magadban, nem hallod meg az intuíciót. Ha beszélsz magadban az, lecsapolja az életerődet. Ha kétely merül fel, ne kövesd, és ne tekintsd személyes ügynek. Semmit sem tud tanítani neked. Csupán egy futó gondolat a sok közül. Az aggodalom és a kétely csupán félelem, és egy hozzá kapcsolódó történet. Ha a történetben maradsz, sosem férsz hozzá a félelemhez.
Tedd félre a történetet. Ne vegyél részt a kételyben, és nézz szembe mindennel. Hívd meg a félelmet, engedd még erősebbé válni, és kövesd a szívedet.
Aki igazából vagy az, mindennel meg tud birkózni. Akinek gondolod magad az, nem létezik, így nincs mit vesztened. Amikor eltűnik a személy látszata, akinek hiszed magad, és közben mozdulatlanul nyugalomban maradsz, felismerheted, ki vagy valójában. Mi marad, amikor eltűnsz? Mi marad, ha kibírod, amit kibírhatatlannak hiszel?
Kételyeid olyanok, mint a heroin. Függsz tőlük, és azt gondolod, hogy még egy adagra van szükséged. De ezek a kételyadagok semmi újat nem tudnak adni neked, semmi frisset. Állj le! Add fel függőségeidet! Drogod a félelem, a kétely és a biztonságvágy. Ne érj hozzájuk: mérgezőek!" /117. oldal
"Miközben a világ nagy része mély transzban van, néhány ember felébred az igazság felismerésére. Isten megismerésének vágya valóban áttör a törzsi transzon, és néhány embernek lehetővé teszi, hogy felfedezze az ismert vagy elképzelt világon túli valóságot. Átélik annak megértését, hogy a valóságban csak egyetlen elme van: egy tudat, amely megmutatkozik az összes formában.
Az idők folyamán azonban ebből a felismerésből elmélet lesz. Az elmélet olyan gondolat, amelyhez ragaszkodni lehet és a valódi élmény helyébe lép. Akik sosem tapasztalták az egységet azt mondhatják: "Hát persze, hogy csak egy Isten van." Az egy Istenben való hit válik a "modern" vallássá, legyőzve a törzsi mágia isteneit. A monoteista vallás aztán elterjed a bolygón, kiütve az útjába eső kis isteneket és istennőket. Az egyensúlyt, amelyet az tartott fenn, hogy minden törzs génállományának megvoltak a maga mágikus istenei, akik az időjárást és a mindennapi eseményeket irányították, most felborította az egyetlen Isten, aki az összes többi fölött áll. A zsidó-keresztény-iszlám hagyományban a monoteizmus befogadása, amely azt állítja, hogy minden más isten hamis, különösen átütő sikerű stratégiai a kulturális és genetikus versengésben. A judaizmusból származó monoteista vallás egy olyan egyetlen és kizárólagos Istenben való hitet kínál, aki máshol, a Mennyország nevű helyen létezik, és aki minden egyes hívét látja és hallja. Ez a hiedelem az egyetlen kozmikus lény igazságának félreértéséből ered, amely minden formában benne él, miközben a forma nélküli ürességként létezik, amelyből létrejön."
/Idézetek forrásai: ELI JAXON BEAR; Mit akarsz valójában? – 75.oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése