"Állandóan a májáról tanítottam, de én magam sohasem értettem azt. Így hát nagyon szomorú voltam. Egy napon azt mondtam a mesteremnek:
- Elméletileg tudom, hogy mi a májá, de nem értem. Mondj nekem egy gyakorlati példát! Elmosolyodott, és azt felelte:
- Holnap reggel elmondom, hogy mi a májá.
Nagyon izgatott voltam ettől a lehetőségtől. Azt gondoltam: "Ha megismerem a máját, akkor kiszabadulok a májá karmai közül, és találkozom az Abszolúttal."
Másnap reggel, visszatérőben a Gangeszben való fürdőzésből, a mesterem szorosan egy fatörzshöz kötözte magát, mire megkérdeztem:
- Mi ez, miért bolondozol ma?
- Én nem teszek semmit, a májá teszi velem - válaszolta. - Kérlek, segíts!
Fiatal és erős voltam, és minden igyekezetemmel próbáltam kihúzni a lábát, kiszabadítani a kezét és a karját, de nem jártam sikerrel. Azt kértem tőle:
- Mi ez? Kérlek, szabadítsd ki a kezedet!
- Nem tudom, mert ez a májá - felelte.
- Ezek szerint a májának is vannak végtagjai! Mit értesz a máján? - kérdeztem.
Amikor elkezdtem izzadni, megkérdezte:
- Elfáradtál abban, hogy megszabadíts a májá kötelékeiből?
- Igen.
- Akkor úgy döntöttem, hogy megszabadítom magam a májá kötelékéből. És íme, szabad vagyok.
El kell döntened, hogy az avidjá, a tudatlanság kötelékében leszel-e, vagy a megszabadulást fogod keresni. Ez nem valaki másnak a döntése. Azért vagy olyan, amilyen vagy, mert ilyen akartál lenni. Senki sem tervez helyetted, ez a te saját terved! És ez így megy az örökkévalóságig, ha nem tűzöl ki egy célt magad elé, és nem irányítod az összes energiádat a megértésre.
Menjünk egy kicsit tovább! Ha azt mondjuk, hogy ez a fa nem létezik, az igazság. Látszólag létezik, de nincs önálló léte, mert léte a magban nyugszik. Ez egy sokat vitatott kérdés: hogyan idézi elő a kárana (a kiváltó ok) a kárját, miként hozza létre az ok az okozatot. Melyik volt előbb? Az ok vagy az okozat, a kárana vagy a kárja? Együtt létezik mindkettő. A fa a mag belsejében él, azért hajt ki, mert már benne volt. Ez az egész univerzum a semmiből jön létre. És ez azt jelenti, hogy maga is semmi. Hogyan jöhet lére valami a semmiből? Hogyan keletkezhet a szákára, formával bíró a nirákárából, a forma nélküliből? Ez azt jelenti, hogy maga is nirákára.
De akkor miért nem olyannak látjuk az univerzumot, mint amilyen valójában? Érzékszervi észleléseink miatt. Amikor elkezdünk álmodni, nem olyannak látjuk ezt a világot, amilyen. Nem látjuk ezt a valóságot, amit látszatvilágnak hívtok, ha mélyalvásba merülünk. Sohasem fogjuk látni az Abszolút Valóságot, míg el nem érjük a negyedik szintet. Most szálljunk fel a földről egy repülőgéppel, és emelkedjünk a magasba. Onnan fentről nem olyannak fogjuk látni a dolgokat, mint amilyennek itt lent látszanak. Az, hogy miként látod a dolgokat, attól függ, hogy miként tekintesz rájuk, függ a nézőponttól. Nem olyannak látod a dolgokat, mint amilyenek. Csak részlegesen látod őket. A részigazság nem tekinthető valódi igazságnak, mivel semmi köze sincs a tapasztalatod teljességéhez. Kicsi ablakokon át látod a világot - amelyeket a szemeidnek hívsz -, ezekkel a kicsi eszközökkel, úgyhogy nem olyannak látod, mint amilyen a valóságban. Ha becsukod a szemed, az összes dolog eltűnik. Minden attól függ tehát, hogy miként észleled a dolgokat. A dolgok nem olyanok, mint amilyeneknek látszanak mert a tapasztalás nem teljes. (...)"
Idézet forrása: Óm, az örök tanú - Szvámi Ráma, 83-84. oldal
Ha kíváncsi vagy, miért írom ezeket a bejegyzéseket, katt ide:
https://popkulturalis.blogspot.com/2021/04/idezetek-es-idezettek.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése